Hogy mi van?

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (Recsken, az egykori munkatábornál lévő történelmi emlékhelyen), hogy Recsk megsemmisítő tábor volt, egy nemzetgyilkossági kísérlet helyszíne, a nemzet közös börtöne és temetője.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az 1950 és 1953 között működött recski kényszermunkatábor nem volt megsemmisítő tábor, még ha az emberi élet nem számított is sokat. Az odakerült mintegy 1500 rab közül a dokumentumok szerint 28-an haltak meg, bár valószínűleg ennél magasabb volt a halálos áldozatok száma. A nemzetgyilkossági kísérlet helyszíne mindenesetre nem Recsk, hanem Auschwitz volt. Nem kellene ezt éppen a holokauszt-emlékévben elfelejteni.

Azt állítja Kiszelly Zoltán
politológus (a Magyar Hírlapban), hogy „Trianon óta az aktuális regionális nagyhatalom minket az utódállamokkal mindig egy szövetségbe szorít. Így volt ez Hitlerrel, Sztálinnal és most az EU-val.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Hitler feldarabolta Csehszlovákiát és lerohanta Lengyelországot, vagyis nem „szorította” őket velünk egy szövetségbe. Jugoszláviáról most nem is szólva, amelyet Sztálinnak sem sikerült a Varsói Szerződésbe szorítania. De hogy az Európai Unió ugyanúgy viselkedne, mint Hitler és Sztálin... Talán rosszul emlékszem, hogy a térség összes országa teljes erőből igyekezett (illetve egy részük még most is csak igyekszik) bekerülni az Európai Unióba, és erre nem szorította őket senki? Szóval tessék mondani, ez most vicc volt, vagy komoly? Mert viccnek egy kicsit erős.

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget irányító miniszter (az MTI-nek), hogy amennyiben igazak az ombudsmani hivatal és a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) egyik munkatársa közötti levélváltásról szóló hírek egy készülő ombudsmani jelentés ügyében, akkor Székely László biztosnak azonnal távoznia kell.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az alapvető jogok országgyűlési biztosának és hivatalának nincs megtiltva, hogy kapcsolatban legyen akár a hozzá beadványt intéző szervezettel (jelen esetben a TASZ-szal), akár jogvédőkkel. Sőt a vonatkozó törvény szerint az ombudsman tevékenysége során „együttműködik azon szervezetekkel (...), amelyek célja az alapvető jogok védelmének előmozdítása”. Más kérdés, hogy a kormánynak jobban megfelel az elmozdítás, mint az előmozdítás.

Azt állítja Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes (Nyírbogáton), hogy a baloldal összehangolt támadást indított a kettős állampolgárság ellen, miután az Index „tudatos torzítással, teljesen ellenőrizetlen forrásokból származó híreszteléseket” tett közzé arról, hogy több tízezer ukrán és orosz próbált illegálisan magyar állampolgársághoz jutni, és sokuknak sikerült is.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a baloldal nem a kettős állampolgárság, hanem a korrupcióra alkalmat adó laza hatósági gyakorlat, valamint személyesen Semjén Zsolt ellen indított támadást, az ő lemondását követelve, elvégre ő a kormányban a nemzetpolitika fő felelőse. De persze miért is kellene neki lemondania? Hiszen ha Amerika büszke lehet arra, hogy több mint egy évszázada a legkülönbözőbb nációk milliói szeretnének amerikaivá válni, akkor mi miért ne büszkélkedhetnénk azzal, hogy Putyin alattvalói meg magyarok akarnak lenni? Ebből is látszik, hogy világnemzet vagyunk. Putyin ismerje be kudarcát, és mondjon le!

Azt állítja Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter (Tiszavasváriban), hogy a foglalkoztatás javítása érdekében 2010-ben megkezdték az átalakításokat, és ezek eredményeként a dolgozók száma 3,7 millióról 4,2 millióra nőtt.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a legutóbbi, összehasonlítható adatok szerint idén május és július között a foglalkoztatottak száma 4 millió 127 ezer volt, 2010 hasonló időszakában pedig 3 millió 790 ezer. A növekedés tehát nem félmilliós, hanem 330 ezres. Kétszer kettő néha öt? Vagy ez csak unortodox matematika