Brutálisan megadóztatta emlékeimet a múló idő. Megkopott memóriával és megannyi öncsalással gondolok vissza azokra a varázslatos évekre, amelyeket a Magyar Rádióban töltöttem – több tucat, netán több száz kollégámmal együtt. Tanúskodik erről a momentán 2110 tagú rádiós Facebook-csoport, élő emlékezetünk, közös múzeumunk. Tetszik, nem tetszik, ide szorultunk. Itt vagyunk otthon. Pontosabban: itt otthon vagyunk.

Nem vitatkozni kívánok Mester Ákos publicisztikájával (Befürdés), mert igaza van, csak két megjegyzést teszek.

Gergely Nóra húsz perccel idősebb húgánál, Mariannál. A Gergely ikrek 1956 szeptemberében születtek Budapesten. Nóra keramikus, képzőművész, Mariann művészettörténész, és mindketten tősgyökeres újlipótvárosiak.

Meghalt Avar István Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze.

A Tekintet című folyóirat felelevenítette az Új Írás hajdan nagy sikerű sorozatát, a Pályám emlékezetét. Igen, tudom, eredetileg Kazinczy Ferenc sorozata volt ez a Tudományos Gyűjtemény hasábjain, s utóbb aztán megjelent könyv alakban is (az Új Írás-beli dolgozatoknak is meg kellett volna, vetem közbe), ezt a címet kölcsönözte a Juhász Ferenc főszerkesztette – éltesse isten, nyolcvanöt éves! – fővárosi periodika egykor, és ezt a hagyományt élesztette fel, vitte tovább most a Tekintet.

Meghalt Sztankay István Kossuth-díjas színművész, a nemzet színésze – tudatta a Nemzeti Színház kommunikációs osztálya az MTI-vel.

Finnországban történt idén tavasszal. Három tudóssal ültem egy kocsiban, egy román szociológus, egy flamand antropológus és egy izraeli filozófus ült mellettem, mentünk épp valahova. Esőre állt, az alacsonyan lógó felhőkről eszembe jutott egy vers, és ahogy erről beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egyikük sem olvas verseket. Ez annyira meglepett, hogy szinte meg sem tudtam szólalni, aztán persze gyorsan megtaláltam a hangom.

Tisztelt Pályázók! A mai nappal lezártuk a jelentkezési lehetőséget álláshirdetésünkre online újságírói munkakörbe.

„Gyerekkoromban nem szerettem a bohócokat, úgy éreztem, csak húzzák az időt a produkciók között. Később rádöbbentem, hogy a bohócság egy fogalom, hivatás. Mi színészek csak reménykedhetünk, hogy hátha jó bohócok vagyunk” – mondja Pogány Judit Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki a napokban ünnepelte születésnapját.

– Új fiú vagyok itt – mondja Harkányi Endre színművész, miközben a Szilvakék Paradicsom teraszán a marhahúsból készült sárgaszín levest kanalazza.

A szeptember eleje a mérlegkészítés ideje, a nyári rendezvények szervezői ilyenkor összegezik ez eredményeket. Az Esterházy Magánalapítvány jó szezont zárt, és az eleinte oly bizonytalan sorsúnak tűnő operafesztiválra – Szentmargitbányán, a római kőfejtőben – is jóval többen váltottak jegyet, mint tavaly.

Buenos Airesben született a magyar származású Federico Andaházi-Kasnya. Az emigráns nagyapa jó nevű festő volt, és ismert politikus, az apa költő és pszichoanalitikus, ő maga pedig író.

A veszprémi Pannon Várszínház hagyománytisztelő előadást tartott, bebizonyítva, hogy kitaposott ösvényen járva is lehet jelentős művet alkotni. És ennek bizonyítására, bizony, keresve sem lehet megfelelőbb darabot találni a Hegedűsnél, hiszen az egész munka a tradíció tiszteletéről (és megújítva megőrzéséről) szól, legyen szó egy zárt, kicsiny faluról, egy évezredes históriával rendelkező népről, egy zenei kultúráról vagy akár egy musicalről.

Még a Malek Andrea rajongók is megkapaszkodhatnak, mert kedvencük ilyet még nem csinált. Polgárpukkasztás? Szemérmetlenség? Kortárs költészet? Egy biztos: zenés színházi este, melyben a mi kortársunk, Malek Andrea szól. Ma. Nekünk. Hozzánk. Rólunk. PERJÉS JÁNOS beszélgetése.