Fölvizezett történelemkönyv
Az Évszázad-trilógia záródarabja csalódás. Szerzőnk a történelmi regényekben szokásos eljárás szerint alkalmaz kalandos életű civil szereplőket (róluk szól a történet), akiket aztán látványosan egzecíroztathat fantáziájának tornavizsgáján, és melléjük odaszerkeszt néhány valóságos históriai személyt, akik puszta ideidézésükkel szinte hitelesítik a mixet, az epizodisták mutatványait: a tigrisbukfencet és a nagyhalált. Így csinálja ezt a „történelmi regények” legtöbbje.
A múlt század hatvanas éveinek fiktív és valós eseményeiből bontakozna ki a történet. Ám ezúttal kevés a fantázia, sok a bonyodalom és rendkívül bő a beszéd (1200 oldal!). Sok! Legyenek bár hőseink fékezett habzású kémek a berlini falnak a jó vagy a rossz felén, legyenek mélakóros, szerelmes természetű Stasi-tisztek, körbetapsolt popsztárok és próféták, többszörösen cigányútra tévedt szeretők, hippik, celebek, áldozatok, tévések, fehér fajvédők s akár fekete párducok: valamennyien egysíkúra szabottak, még ha ügyesen vannak is dramaturgiailag fontos helyekre pozicionálva. Például milyen hasznos, noha meglepő, hogy az ellenséges oldalak képviselői közül az egyik éppen Hruscsov titkára lesz, a másik Bobby Kennedyé! Efféle bennfentes jólértesültségekhez nem lenne elég néhány nyalka hírszerző, U2-es repülőgép, kémfotó innen-onnan.
A bonyolult és gubancos családregény és a múlt század második felének politikatörténete nem áll össze. Nehéz is újdonságokat írni a meggyilkolt Kennedykről, King tiszteletesről, Hruscsovról, Kubáról, Varsóról, Jaruzelskiről, Wałęsáról. Ők erősebben élnek bennünk, mint fiktív hőseink a maszkírozott vonásaikkal.
Az Évszázad-trilógia legkevésbé sikerült kötetével zárta sorait a szerző. Aki valódi irodalmat akar olvasni ezekből az időkből, annak inkább Ulickaját ajánlom, leginkább az Imago című nagyregényt. Az nem csak vastag...
(Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén. Évszázad-trilógia 3. Fordította: Bihari György, Sóvágó Katalin. Gabó Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
