Váci madisták
A csoport legfőbb hazai bázisa sokáig Győr volt, ahol nagyszabású tervek is születtek egy jövendő MADI-múzeum létrehozására.
A MADI nem politikai szervezet – mondjuk a magyar demokratikus ifjaké –, nem ételízesítő vagy csokoládékocka, aminek első látásra tűnik. Nem, a MADI képzőművészeti irányzat és a hozzá kapcsolódó művészeti filozófia, mely Argentinából indult a második világháború előtt (a betűszó egyik megfejtése Movimiento Artistico De Invencion, de van sok más is: a lényeg a mozgáson és a kreativitáson van). Legismertebb képviselői a negyvenes évek második felében Párizsba költöztek, és onnan terjedt el aztán a mozgalom a világ négy égtája felé. Magyarországra a kilencvenes évek elején érkezett el (mozgalomként, de Kassákot vagy Moholy-Nagyot minden gond nélkül korábban is testvérüknek tekinthették). Hivatalosan 1992 óta létezik magyar csoport vagy tagozat, mely szoros kapcsolatban van a többivel (nemcsak a kölcsönhatások rendszerén keresztül, hanem konkrét képcserék révén is), s mely az elmúlt két évtizedben számos fontos kiállítást is rendezett, megismertetve a magyar közönséggel a mozgalom hazai és külföldi képviselőit. Saxon-Szász János pedig – aki alkotóként is a madisták élvonalába tartozik – nemzetközileg is jelentős gyűjteményt hozott létre, melyet időről időre be is mutat több helyütt.
Legutóbb Vácott tűntek föl a jellegzetes MADI-s alkotások (mozgatható, változtatható geometriai formák, erős színek, merész térbeni gondolatok), sajátos átmenetet képezve a festmények és a szobrok között, és a térlátás egészen új dimenzióit nyitva meg. (Még akkor is, ha azok – térlátás! – magától értetődően már meg vannak nyitva.) E modern idomok ezúttal a váci városháza ódon falait díszítik végestelen végig: egy óránál is több, míg a látogató végigjárja a zegzugos folyosókat. (Illesse dicséret a lelkes tárlatvezetőt.) Régi és új (épület és mű) ily merész találkozása csak fokozza a dinamizmust, a feszültséget, s még érdekesebbé teszi ezt a különös és fontos tárlatot.
Jolsvai András