Nem olyan régóta, mondhatnám mostanában lett módunk arra, hogy a világ legjelentősebb operáinak, színházainak, múzeumainak produkcióit és reprodukcióikat lássuk-hallgassuk, a lábunkat ki sem téve Magyarországról. Házhoz hozza a csodálnivalót a mozgóképi dokumentáció.

Két frissen végzett rendezőnő erotikus hangvételű, szürreális animációs rövidfilmjei képviselték idén Magyarországot a cannes-i fesztivál versenyprogramjaiban. Andrasev Nadja A nyalintás nesze című alkotását a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation szekcióban (ahol megosztott harmadik díjat nyert), Tóth Luca Superbia című munkáját pedig a Kritikusok Hete rövidfilmes válogatásban mutatták be.

Szabó Réka megmutatta: egy testben egyszerre ott tud lenni a középkorú nő, az öregasszony és a kislány. Egyetlen táncban jelen, múlt és jövő.

Elhunyt életének 73. évében Rajhona Ádám színművész – tudatta a Vígszínház. A művészt pénteken hosszan tartó betegség után érte a halál, temetéséről később intézkednek, Rajhona Ádámot a Vígszínház saját halottjának tekinti.

Vannak olyan Shakespeare-drámák, ahol a dramaturgia önmagától is képes megcsinálni egy – valamilyen, olyan, amilyen – előadást. Ilyen például a Macbeth vagy a III. Richárd: a cselekmény egyszerűen végigvezeti a nézőt a színházi estén. Ettől még persze nem lesz jó, de rendben lepereg.

Miközben színésznőktől gyakran hallani, hogy a világirodalom nem kényeztette el őket színpadi szerepekkel, a 69. cannes-i filmfesztiválon eddig bemutatott filmek szinte kizárólag karakteres nőkről szólnak. Az idei nagyon erős mezőny díjainak odaítélésekor a zsűrinek a legnehezebb dolga a legjobb női alakításért járó elismerés esetében lesz.

Pali bácsi, mit szólsz A közöny, akarom mondani Az idegen újrafordításához? Ezt a kérdést már nem tudtam feltenni Réz Pálnak.

Még a legjobb magyar független színházaknak is méltatlan harcot kell vívniuk a fennmaradásért. Mindez azzal a veszéllyel jár, hogy egy adott generáció egyszerűen feladja a saját egzisztenciájáért folytatott kilátástalan küzdelmet és kiszáll a színházcsinálásból. Minderről Mundruczó Kornél rendező beszélt a 168 Órának. Kérdeztük őt a napokban a Proton Színházzal bemutatott Látszatélet című előadásáról és a készülő új filmjeiről is.

Éppen kétszázötven esztendeje, hogy II. József megnyitotta a Prátert a nagyközönség előtt. (A jozefinizmus névadója nagy megnyitó volt, számos császári kertet, palotát, könyvtárat és palackot nyitott meg a felvilágosult abszolutizmus szellemében, előre elhatározott népboldogítási céllal.)

A félidejéhez érkezett 69. cannes-i fesztiválon a pénteki bemutató óta mindenki a Toni Erdmann című német versenyfilmről beszél. Maren Ade rendezőnő nevét úgy ízlelgetik a fesztiválozók, mint egy évvel ezelőtt magyar kortársáét, Nemes Jeles Lászlóét. A 39 éves német filmes harmadik játékfilmjével először kapott meghívást a világ legrangosabb filmes találkozójára.

„Magyar falu Pest-Pilis vármegyében (...) inkább róna, mint dombos helyen. (...) Földje részint fekete, részint homok, főleg kétszer-búza termesztetik, s rozs és kukorica. Lakja 3137 egyén, kik csaknem mind katholikusok, paroch. templommal. Urbéri egész telek van 93, 173 gazda kezében. Van itt egy nagyszerű sör- és pálinka-gyár. Határát a Galga nedvesíti. Bírja h. Esterházy Pál” – írja Turáról Fényes Elek 1851-ben.

Természetesen a szabadegyetemre – válaszolja meg saját kérdését Woody Allen. Mert itt meg lehet tudni, hogy miért éppen Itália mellett döntöttek a reneszánsz helyének megválasztásakor. És miképpen tudunk eligazodni a világmindenségben (ha már a kínai negyedben is el-eltévedünk). Valamint hogy miképpen alkalmazható a „Mézeshetek segédkészlet”, és mi az egyáltalán.

Gábor György vallásfilozófus a 168 Órának így ajánlja Mihail Pletnyov (zongora) és Gidon Kremer (hegedű) május 24-i hangversenyét a Művészetek Palotájában.

Már nem micisapkát raknak a fejükre hőseink, hanem baseballcsákót: oda a szocializmus, itt a kapitalizmus. Nem proletárok vagyunk, hanem kisvállalkozók, szolgáltatásban furakszunk: elintézzük az autó műszaki vizsgáját, a rendszámcserét, átírást. Ügyeskedünk. Jatt és korrupcióba forduló hátba veregetés jár a kisebb-nagyobb bürokratáknak. Csak hogy élhessünk.

A skandináv társadalmi krimi műfaja – szépirodalom. A finn Kati Hiekkapelto Kolibri című regénye pedig ezen belül is bestseller. Számos nyelvre lefordították, magyarul is megjelent az Athenaeum Kiadó gondozásában. A szerző tanár, emberi jogi aktivista, a migránspolitika szakértője. A 168 Órának arról is beszél, hogy mit tehet Európa a menekültekkel és a médiának miért van mindebben kiemelt felelőssége.