Pusztító ösztönök

Zoltán Gábornak ez az ötödik kötete. Ő eredetileg színházrendező, alternatív társulatot is vezetett Kaposvárott, majd a Magyar Rádióhoz került. Onnan először az 1992-es médiaháború idején bocsátották el. Később visszahívták, az irodalmi osztály szerkesztője lett. A 2010-es politikai tisztogatások idején is kirúgták onnan. Azóta nincs állása. Voltaképp munkanélküliként kezdett helytörténeti kutatásokba, hogy felderítse a XII. kerületi, egykori nyilas szervezet múltját. Eredeti dokumentumok alapján írta meg az Orgiát.

Ez az első regény a nyilas mozgalomról. Szereplői: Kun András („Páter”), Megadja Ferenc és a többiek – mind Szálasi Ferenc pribékjei voltak. Tömeggyilkosok, akik zsidókat kínoztak halálra és lőttek a Dunába. A könyvben valódi nevükön szerepelnek. A regény helyszíne a Városmajor környéke, ahol a szerző is lakik.

– Harmincévesen tudtam meg: tőlünk pár méterre, a Maros utcában volt egy zsidó kórház, ahol annak idején a nyilasok mindenkit lemészároltak. De az eseményekről csak homályos ismereteim voltak. Amikor foglalkozni kezdtem a témával, kiderült, a tömeggyilkosságot levezénylő nyilas hóhér, Kun András azelőtt ugyanabban a háztömbben lakott, mint ma én. A környékbeli utcák történetét kezdtem kutatni, az egykori lakók után nyomoztam: itt éltek egymás szomszédságban a zsidó áldozatok és nyilas gyilkosaik – mondja Zoltán Gábor. Az áldozatok nevét kegyeletből megváltoztatta.

Az Orgia kegyetlen őszinteséggel mutatja be: ha a kirekesztő eszmék hatalomra jutnak, a hétköznapi emberek brutális szörnyeteggé aljasulhatnak. Mementó és figyelmeztetés ez a jelennek: a pusztító ösztönök elszabadulását csakis a politikai józanság és a humánum fékezheti meg.