Volt ellenálló a Stasi-levéltár élén

A közgazdász-hallgató először 1977-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor részt vett ugyan a május 1-i felvonuláson – de üres fehér táblát emelt magasra, hogy tiltakozzék a cenzúra ellen… Nyilvánosan fellépett Rolf Biermann, a rendszert bíráló népszerű énekes kiutasítása ellen is, mire kivágták az egyetemről s csak szállítómunkásként dolgozhatott. Ez sem tartotta vissza: karácsonyi üdvözletként olyan arcképet küldött szét, amelynek egyik fele Hitlert, a másik Sztálint ábrázolta. Később gyászjelentést tett közzé a helyi lapba egyik jóbarátjáról, aki a Stasi vizsgálati fogságában vesztette életét.

Jahnt a nyolcvanas évek elején 22 hónapra ítélték, miután „Szolidaritást a lengyel néppel” feliratú plakáttal kerékpározott.

Bilincsben a nyugatra tartó vonaton

A nemzetközi tiltakozás hatására hat hónap után szabadon engedték – mire ott folytatta, ahol abbahagyta és Jéna városában hozott létre aktív polgárjogi mozgalmat. Mivel csoportjával egyre több gondot okoztak a rendszernek, 1983 nyarán a Stasi lecsapott rájuk. Miután Jahn nem volt hajlandó elhagyni az országot, a rendőrök a határon megbilincselve betették az NSZK-ba tartó vonat utolsó fülkéjébe és rázárták az ajtót…
Roland Jahn a következő években a közszolgálati rádió munkatársaként dolgozott Nyugat-Berlinben, műsorában elsősorban az NDK kérdéseivel foglalkozott és támogatta a polgári mozgalmat.

Húsz év – 1.2 millió kérelem

A Stasi-levéltár október ünnepelte megalapításának 20. évfordulóját. Megalakítása az NDK polgárjogi mozgalmának kezdeményezése volt. Az ellenállók a rendszer utolsó napjaiban több helyütt sikerrel elfoglalták az állambiztonság épületeit, megakadályozták az akták megsemmisítését és lefoglalták azokat. Mindenesetre a Stasi-nak így is sikerült munkássága jelentős részének írásos dokumentációját, így például a külföldi hírszerzés rengeteg aktáját elégetni, ledarálni. Sok, papír-foszlányokkal teli zsákot viszont megtaláltak: azok tartalmát évek óta fáradságos kézi munkával dolgozzák fel.Most viszont remény van arra, hogy e célra kidolgozott számítógépes programmal tegyék olvashatóvá a maradványokat.

A levéltár munkatársak százait foglalkoztatja és berlini központja mellett kirendeltsége van 12 kelet-német városban. A törvény alapján az ország minden polgárának joga van kikérni a rá vonatkozó iratokat s eddig kereken 1.2 millióan éltek ezzel a lehetőséggel. Amely egyébként nem mindig és nem mindenki számára előnyös. Amikor fény derült rá, hogy Helmut Kohl kancellár korábban titokban nagy összegeket fogadott el támogatóitól pártja számára, a sajtó meg akarta szerezni a „mindentudó” Stasi erre vonatkozó aktáit – ám Kohl kérésére a bíróság ezt megakadályozta.

Külön részleg a levéltárban az úgynevezett Rosenholz-aktáké. Mint kiderült, az NDK külföldi hírszerzésének sok dokumentuma a rendszerváltás idején titokban az amerikai hatóságok kezébe került – feltehetően a Stasi, vagy a pártállam magas rangú funkcionáriusai adhatták el. Tanulságos módon Washington csak 1993-ban engedett betekintést az illetékes német hatóságoknak a mikrofilmekbe, majd azokat vissza is adták. Bár részletek nem kerültek nyilvánosságra, feltehetően sok, az NDK-nak az NSZK-ban és más nyugati országokban dolgozó kémét sikerült így leleplezni.

A Stasi-levéltár első vezetője, Joachim Gauck (idén államelnök-jelölt) épp úgy az NDK polgárjogi mozgalmából jött, mint a 10 éves ciklusa után most távozó Marianne Birthler. Roland Jahn feltehetően az utolsó vezető: a tervek szerint a levéltár 2019-ben befejezi munkáját és anyagát átadják az Állami Levéltárnak.

További írásokat olvashat Németországról a