Szülők a szeren

Szinglik kíméljenek! Ne taníthasson hit és erkölcstan a tanár, aki esténként szexfilmeket bámul. Csak „rendes párkapcsolatban élő” (élettársi viszony kizárt), minden szexuális aberrációtól mentes, alkoholfüggőségben nem érintett tanár nevelhesse a szépre és a jóra a kisiskolásokat. Az erkölcstan oktatója ne igyon, ne dohányozzon. Vissza kell hozni „a régi vágású”, rendes tanári szellemet a hazai erkölcs-oktatás fényes termeibe, mert fordulóponthoz értünk, mely döntő lesz kis hazánk életében. A közleményt (memorandumot) csak átabotában idézzük, annyi minden van benne a modern szexológia eredményeitől a toxikológiáig. A szöveg a magyar szülők alkotása, délután négykor került fel a netre.
A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete (MSZOE) tíz főt foglal magába, „ennyit ír elő az egyesületi törvény”. (Valójában – maga Keszei Sándor úr, az elnök avat be minket – tízezrek támogatják őket, vagyis „ennyien értenek velük egyet.”) Lehet is benne valami, mert ha csak megszólalnak, hogy közzétegyék lételveiket, zeng az ég. Keszei úr, a szülő-elnök (az ötödik percben gyanítani kezdjük, hogy személyesen az egyesülettel állunk szemben) egy telefonszám boldog birtokosa. Ilyenkor csak őt hívja boldog-boldogtalan, ha hallani akarja a konzervatív, erkölcsös magyar szülőtársadalom hangját.
– Na, kérdezzen még! Kérdezzen csak bátran! 168 óra? – kérdi mohón Keszei elnök.
A vonal izzik a feszültségtől, megy fölfele az adrenalinom. Keszei urat várja este, a premier, az ATV maga. Ez itt csak előjáték. Keszei úr imád beszélni, Keszei úr járatos a magyar alkotmányban, Keszei úr kívülről fújja a közoktatási törvényt, a BTK-t, a PTK-t, az órarendet. Hangjába egy kiöregedett futballistát vélek belehallani, volt is egy Keszei nevű hátvéd az MTK-ban, már majdnem rá is kérdezek, ő-e, de felriaszt a Keszei úr.
– Mag szerint talán erkölcsös, hogy a tanárok év elején tízezreket szedjenek be a szülői értekezleten? Erkölcsös ez? Na mondja csak.
– Nem, Keszei úr, nem erkölcsös – rebegem bágyadtan és érzem, hogy leesik a vérnyomásom, délután öt, csöndesen pislákol a lámpa és Keszei is lendületbe jön. A szex ügyek felől közelítünk a konzervatív erkölcsi kódexhez, hogy feldobjuk a hangulatot. Miért nem nézhet a tanárember tiltott filmet a takaró alatt? És ki fogja rábizonyítani? Gyanítom, hogy a magyarországi szülők elnöke járatos némiképp az ügyben, finoman érzékelteti, hogy ha kell, legény még a gáton. Az iszákos matektanárt sem ítéli el, de könyörgöm, a suliban ne igyon. Hát erre nehéz valamit is mondani. Szétesünk. Minek kell ehhez memorandum? De akkor megvilágosodom. Keszei a bolondját járatja velünk. Merthogy a következő zavaros mondatában máris a törvényt kezdi abárolni, amelynek hiányosságaira akarták a kormányt ráébreszteni. Kérdezték őket (kérdezte őket bárki?) és ők csak válaszoltak. Már meg is van a baj.
– Hát az én erkölcsömet fogják itt ezek osztályozgatni? Mire föl? – csattan fel Keszei úr. Kicsit nehezen tudjuk már követni. Keszei úrnak ez csak előgyakorlat, este jön még a nagyelőadás. Elköszönünk, hogy az Egyenes beszédben élőben kövessük tovább. A reménytelen párbaj Olga asszony és Keszei úr között épp olyan zűrzavarba torkoll, mint az előző három. És akkor jön a poén.
– Megtörve érvei súlya alatt Olga, visszavonom a memorandumomat. Mindenben magának van igaza.
Ez persze egy kis elszólás, hogy is vonhatná vissza eszméit egymaga, ha tíz bejegyzett társa megszavazta, tízezrek támogatják? De úgy látszik teheti. Olga is zavarba jön, gyorsan el is köszön. Keszei úr is indul hajcsikázni. Fél nyolc, neki már ágyban a helye, tisztaerkölcsű morál-főszülőként példát kell mutatnia. Mi is alszunk. Túl vagyunk egy új nap új botrányán. Aludjunk, február van, messze még a tavasz.