Róma nem mozdul

December végén tették közzé a hírt, hogy a pápa három másik főpappal együtt Erdő Péter esztergomi érseket is kinevezte a vatikáni adminisztráció Államközi Kapcsolatok részlegének tagjává. A gesztus egyrészt elismerése a magyar püspöki konferencia elnökének. Másrészt arra utal, hogy az idős pápa milyen felfogású főpapokra akarja bízni a katolikus egyház központjának adminisztrációját.

Erdő Péter szigorúan konzervatív főpap. Ellenzi a cölibátus szabályainak enyhítését, a nők pappá szentelését, a laikusok egyházon belüli jogainak kiterjesztését, a diktatúrában ügynöki tevékenységet vállaló papok megnevezését stb. Jól illik abba a Vatikánba, amelynek fontos hivatalait VI. Pál, II. János Pál és XVI. Benedek idején konzervatív teológusokkal töltötték be.

A célszemély

Az 57 éves magyar bíboros – vatikáni mércével – fiatal egyházi vezető. Valaki, aki akár magasabb pozíciók betöltésére is alkalmas lehet. Ez akkor is igaz, ha minden bizonnyal túlzás a kinevezés nyomán róla mint a pápai trón egyik várományosáról beszélni. Az viszont kétségtelen, hogy a kinevezés fontos lépcső a magyar kardinális karrierjében. Õ soha nem titkolta, hogy az esztergomi érsekséget közbülső állomásnak tekinti a Rómába vezető úton.

Erdő Péter jól kiismeri magát az örök városban. Ott végezte egyházjogi tanulmányait a hetvenes években. Ösztöndíjasa, 1987-ben pedig megbízott rektora is volt a Pápai Magyar Intézetnek (PMI). Ez sokak szemében gyanúra ad okot. Római ösztöndíjat abban az időben csak Kádár mindenható egyházügyi megbízottja, Miklós Imre beleegyezésével kaphatott valaki. Mint az állambiztonság dokumentumaiból mára kiderült, a PMI ösztöndíjasaiból ügynöki bázist alakítottak ki Rómában. Az együttműködőket hazatérésük után egyetemi katedrával vagy püspökséggel jutalmazták. Viszont kétségtelen, hogy Erdő Péter neve csak Römmer, illetve Römmel fedőnevű célszemélyként merült fel az eddig nyilvánosságra hozott állambiztonsági dokumentumokban.

Tudományos szakterülete a középkori kánonjog (egyházjog), amelynek egyik alaptétele, hogy az egyházat érintő ügyekben egyházi személy felett csak egyházi bíróság ítélkezhet. Az egyháznak ezt a jogát a rendszerváltás óta minden kormány elismerte. A magyar főpap erre hivatkozva ellenzi, hogy fényt derítsenek a diktatúrában ügynökként működő egyházi személyek tevékenységére.

Erdő Péter kinevezése azon a napon történt, amelyen a katolikus egyházban újból fellángolt a cölibátus körüli vita. A Regensburgban megjelenő kritikus egyházi kisközösségi lap, a Pipeline tett közzé egy az archívumában talált, 1970-ben fogalmazott memorandumot. Címe: Az aláírók emlékeztetésére. Az írást átvette a Süddeutsche Zeitung, és a német egyetemi városkában negyven évig archivált anyag azóta beszédtéma az egész katolikus világegyházban.

A memorandum szerzői – kilenc ismert teológiaprofesszor – a cölibátus szigorú törvényeinek enyhítése mellett foglalnak állást. Írásuk feltehetőleg reakció az akkor uralkodó VI. Pál pápa „Sacerdotalis coelibatus” kezdetű enciklikájára, amely határozottan állást foglal a cölibátus jelenlegi formájának megtartása mellett. Így a memorandum kritikaként is értelmezhető. „Legfelsőbb szintű, sürgős felülvizsgálatra szorulnak a kényszercölibátus szigorú törvényei... mert teológiailag nem helytálló, hogy új történelmi és társadalmi helyzetekben korábbi felfogást nem szabad felülvizsgálni.”

Az aláírók szerint a világszerte egyre katasztrofálisabb paphiány új helyzetet teremtett. „Az érvényben lévő kényszercölibátus törvényei nem lehetnek megváltoztathatatlan kiindulópontjai a helyzet újragondolásának.” Javasolják, hogy tegyék lehetővé az idősebb, az egyház életében tevékenyen részt vevő nős férfiak (viri probati) pappá szentelését. Utalnak arra, hogy az ősegyházban többnyire nős emberek voltak a papok. Szent Pál csak azt tartotta fontosnak, hogy a püspök legfeljebb egyszer váljon el.

A cölibátus nem dogma. Csak a negyedik évszázadban vezették be az elvirai zsinaton. A memorandum megfogalmazói biztatják a püspököket, hogy érvényesítsék befolyásukat az ellentétes véleményen lévő VI. Pál pápánál.

Becsukott ablak

A memorandumnak és a benne képviselt nézeteknek az aláírók neve ad súlyt négy évtized után is. Akik most közzétették, feltehetőleg őket akarták emlékeztetni korábbi véleményükre. A kilenc aláíró közül akkor a legnevesebb a múlt század egyik legkitűnőbb katolikus filozófusa, a modern teológiai gondolkodás fontos képviselője, a jezsuita Karl Rahner volt. Későbbi egyházi karrier várt Karl Lehmannra, aki kardinálisig vitte a ranglétrán. Évekig ő volt a német püspöki konferencia liberális beállítottságú elnöke. És karriert csinált az azóta konzervatív teológiai nézeteket képviselő Walter Kasper, ma kúriai kardinális is.

De aláírta a kényszercölibátus feloldását sürgető dokumentumot – és ez a világszenzáció – az akkor negyvenkét éves Joseph Ratzinger teológiaprofesszor is, aki ma XVI. Benedek néven pápa és a cölibátus megtartásának híve.

Ratzinger a hetvenes évek elejéig liberális teológusnak számított Németországban. Álláspontját a diákforradalmak egyes résztvevőinek radikálisan egyházellenes megnyilvánulásai változtatták meg. „Ha ez a szabadság, akkor én ezt nem akarom” – mondta. Tudományos munkáiban attól kezdve egyre konzervatívabb álláspontot képviselt. Eltávolodott a II. vatikáni zsinat elveitől, határozataitól. Ezért figyelt fel az akkor már müncheni bíborosra az ugyancsak konzervatív II. János Pál pápa. Rómába hívta, kinevezte a Hittani Kongregáció prefektusának.

Vatikáni megfigyelők szerint emberileg Ratzinger állt legközelebb a lengyel pápához. Jól kiegészítették egymást. II. János Pál közvetlen stílusa, kommunikációs képessége nem párosult mély teológiai ismeretekkel. Konzervatív döntéseihez a tudós Ratzinger szolgáltatta a teológiai érveket. Az ablakot a világ felé, amelyet XXIII. János pápa megnyitott, ők ismét becsukták.

II. János Pál több mint negyedszázados uralkodása alatt konzervatív főpapokat állított a világegyház élére. Az ő nézeteit valló teológusokkal töltötte meg a vatikáni hivatalokat. Nem volt meglepő, hogy halála után az általa kinevezett bíborosok a hozzá legközelebb álló, azonos teológiai nézeteket képviselő Joseph Ratzingert választották utódjának.

Tokkal-vonóval

Az új pápa, XVI. Benedek tovább folytatta elődjének konzervatív politikáját személyzeti és teológiai kérdésekben egyaránt. De kevésbé követhető, hogy az a Ratzinger, aki korábban a cölibátus törvényeinek enyhítését szorgalmazta, mint pápa elzárkózik ettől. Ellentmondásos magatartása furcsa helyzetet teremt. Egyrészt támogatta, hogy december közepén három nős anglikán püspököt – hónuk alatt a Bibliával, karjukon feleségükkel (pestiesen: „tokkal-vonóval”) – katolikus pappá szenteljenek a Westminster-katedrálisban. Másrészt ellenzi, hogy olyan nős katolikus férfiak, akik tevékenyen részt vettek a katolikus egyház életében, papjai lehessenek az egyházak.

Minden jel arra mutat, hogy a konzervatív teológiai gondolkodás bebetonozódik a Vatikánban. Egy második XXIII. János nincs a láthatáron.