Robbanásszerűen nő a halálzónák száma

Az oxigénhiányos „halálzónák” száma és kiterjedése az elmúlt fél évszázad során robbanásszerűen nőtt – írta az

Nem véletlen, hogy ezek a területek a nagy népsűrűségű és fejlett gazdaságú kontinensek partjai mentén találhatók, elsősorban Európa és Észak-Amerika mellett. A termőföldekre juttatott műtrágyák egy részét a folyók bemossák a tengerekbe, ahol ezek az anyagok elősegítik az algák növekedését. Amikor az algák elpusztulnak, maradványaik lesüllyednek a mélyebb vizekbe, ahol bomlásnak indulnak, miközben a folyamatban részt vevő mikrobák elhasználják az oxigént. A jelenséget sokszor halak és más vízi élőlények tömeges pusztulása kíséri.

Európa halott vizei. Ezeken a helyeken már nem él meg a mélytengeri élővilág.

A műholdképek segítségével természetesen nem láthatnak a tengerek mélyére, de azt kimutathatják, hogy a felszíni vizekben mennyi szerves anyag található. A térképen a kék szín árnyalatai erre utalnak: minél sötétebb a kék, annál nagyobb a szerves anyag koncentrációja. (Az adatokat a NASA Aqua műholdjának MODIS detektorával gyűjtötték.) Előfordulnak természetes úton létrejövő oxigénszegény zónák is. Ilyen például a Bengál-öböl, vagy Dél-Afrika atlanti-óceáni partvidéke, ahol a feláramlás a jellemző. Itt azonban az élővilág alkalmazkodott az időnként fellépő oxigénhiányhoz. Ha azonban az emberi mezőgazdasági tevékenység „rásegít”, akkor a nagyobb területekre terjedhet ki a halálzóna – írta az Űrvilág.hu.