Milliárdos rovarinvázióra számítanak
Több centiméteres fáraókabócák (Magicicada) inváziójára készülnek az Egyesült Államokban. Ezeknek a rovaroknak az a különlegessége, hogy 13 vagy 17 évenként egyszer rajzanak pár hétig, a többi időt a föld alatt töltik.
Az időszaki kabócákról már az angol Királyi Társaság folyóiratának (Philosophical Transactions of the Royal Society) 1665-ben megjelent első száma említést tesz. A rovarok közt egyedülállóan hosszú szaporodási ciklusuk rejtélyét azonban azóta sem sikerült megfejteni.
Az időszaki kabócák – fajtól függően – 13 vagy 17 évet töltenek lárvaállapotban a talajban, ahol a fák gyökérnedveit szívogatják. Amikor letelt a fejlődési idő, óriási tömegben bújnak elő a földből ezek a nimfáknak is nevezett fejlődési alakok, és felmásznak a fákra. Az utolsó vedlés után itt bújnak ki a lárvabőrből a piros szemű, több centiméteres kifejlett rovarok.
A kifejlett állatoknak egy célja van: a szaporodás. A hímek fülsiketítő, tömegben akár a 100 decibelt is megközelítő (a sugárhajtású repülőgép hangereje 130 decibel), monoton, ciripelésszerű hanggal csalogatják magukhoz a nőstényeket, melyek csak éles kattintásokkal válaszolnak a nászénekre.
A párzás után a nőstényet kis hasadékokat vájnak az ágakba, és ebbe rakják a petéiket. Mire a peték 6-10 hét múlva kikelnek, szüleik már elpusztulnak és tetemeik vastagon fedik a talajt. A frissen kikelt lárvák is lepottyannak a talajra és beássák magukat. Ott élnek, amíg el nem érkezik az idő az átalakulásra.
Az időszaki kabócák legnagyobb rejtélye, hogy honnan tudják, mikor telt le a fejlődésük hosszú ideje, mikor kell kibújni a talajból. Gene Kritsky, a College of Mount St. Joseph (Cincinatti) rovarásza szerint a nimfák valamilyen módon számolják, hogy hányszor hullatják le a fák a leveleiket. Ezt az elképzelést arra alapozza, hogy 2007 tavaszán több kabóca a kelleténél egy évvel korábban bújt elő. A megelőző tél szokatlan enyhesége miatt ugyanis sok fa télen is levelet hozott, amelyet tavasszal lehullatott, és új leveleket növesztett.
A rovarok életének másik megoldatlan rejtélye, hogy mi az oka a tömeges, összehangolt megjelenésnek. Több kutató úgy véli, hogy ez a ragadozók okozta károk mérséklése miatt alakult így az evolúció folyamán. Walt Koenig, az ithacai Cornell Egyetem viselkedésökológusa szerint a kabócák fő ellenségeinek, a madaraknak a populációi is ilyen hosszú távú ingadozásokat mutatnak, és a kabócák hosszú fejlődési időszaka ehhez alkalmazkodott, írja az
Origo.
