Megtalálták Szeged Bastille-át
Siker koronázta a kutatást Szegeden: a régészek csaknem három méteres mélységben rábukkantak a vár északi falára. Középkori és újkori maradványok egyaránt előkerültek. Középkori és újkori maradványok egyaránt előkerültek – számol be a feltárásról a
„Ott bukkantunk a falmaradványra, ahol számítottunk rá, hiszen a vízibástya, vagyis a délkeleti saroktorony, valamint az ügyészség épülete alatt három éve feltárt északnyugati saroktorony a vár alaprajzával segítségünkre volt a terület kijelölésénél” - mondta el a műemlékem.hu-nak Fogas Ottó, ásatásvezető régész. Hozzátette: csupán az volt meglepő, hogy milyen mélyen akadtak rá a falmaradványokra, ám ez csak azt bizonyítja, hogy „jó munkát végeztek” a szegediek a vár nagy árvíz utáni elbontásakor.
Az ásatási szelvényben a vár 14. században épített téglafalának mintegy két méter széles maradványát, valamint a Mária Terézia kori belső bővítés, vagyis az ekkor épített kazamatarendszer tégláit is megtalálták. Ez a barokk kori átépítés és funkcióváltás, vagyis hogy a korábbi várból a török kiűzése után helyőrség és börtön lett, hozzájárult az erődítmény 19. századi szinte teljes pusztulásához, hiszen a helybéliek gyűlölték az osztrák uralom jelképévé vált „szegedi Bastille-t”. A börtönben Rózsa Sándor is raboskodott, ám ide kerültek az 1848-49-es Szabadságharc után elfogott hazaiak is. A börtön utolsó fogva tartottjai alföldi betyárok voltak.
1879. március 12-én azonban az áradó Tisza szinte elmosta a várost, 17-én pedig a helyszínre érkezett Ferenc József osztrák császár és magyar király, aki nem csupán Szeged újjáépítését ígérte meg, de a városnak adományozta a várat is. Az árvíz levonultával azonnal nekikezdtek a gyűlölt építmény lebontásának.
A cikk folytatása és az első képek a várfalakról a műemlékem.hu magazinjában
