Íme a legtutibb egészségmegőrző tipp

Az egyik legelemibb, ösztönös viselkedésünk. Gyerekként akár 400-szor, felnőttként azonban mindössze alig húszszor csináljuk naponta. Pedig nem kéne lebecsülnünk: segítségével könnyebben találhatunk partnert, csökkenti a stresszhormonokat a vérben és kalóriát is éget. Tíz-tizenöt perc egy szelet csokinak megfelelő mennyiséget. Nevessünk tehát bátran!

2010. szeptember 6., 16:31

Bár meglepő, de a nevetésnek komoly szakirodalma van. Számos kutatást folytattak, hogy megtudják, vajon humánspecifikus viselkedés-e, vizsgálták, mely agyi területeket aktiválja és milyen hatással van az emberi szervezetre. Azonban azzal már kevesebben próbálkoztak, hogy definiálják is a nevetést. Ez nem véletlen, ugyanis nagyon összetett jelenségről van szó. Ahogy a sírásnak, úgy a nevetésnek is vannak fokozatai, de általában elmondható: olyan érzelmi megnyilvánulás, ami jellegzetes hangadással, mimikával, mozgásos reakciókkal és élettani változásokkal jár. A nevetés azonban lehet betegség is. A patológiás vagy kényszernevetést a központi idegrendszer károsodása okozza és a páciens reflexszerű nevetési rohamoktól szenved anélkül, hogy érzelmi élményt átélne.


Kacagó patkány, hahotázó gorilla

Az idegrendszert kutató tudósok szerint a fájdalom-, az öröm-, a félelemérzet és a nemi vágy mögött álló agyi mechanizmusok ugyanazok az emberben és a többi emlősben. Noha a humor képességével tényleg csak az ember rendelkezik, néhány állat mégis tud nevetni. A főemlősök, különösen az emberszabású majmok (orángutánok, gibbonok, csimpánzok) nevetése szinte biztosan a jókedv jele, de képesek nevetni – bármilyen hihetetlennek tűnik – a kutyák is. Jaak Panksepp amerikai pszichológus csiklandozás hatására nevető, pontosabban ciripelő patkányokat tanulmányozott. A videofelvételek tanulsága szerint az állatok újra meg újra visszatérnek a kísérletet folytató kezekhez és szociálisan kötődni kezdenek az őket csiklandozó emberhez. A patkányok láthatóan élvezik a mókát és szívesen időznek más, „nevető” patkányok közelében. A kísérlet során megállapították, hogy a rágcsálók agyában inzulinszerű növekedési faktortermelődött, melynek hatása hasonló a szorongásoldókéhoz.

Könnyen felismerhető az őszinte mosoly

Noha a mosoly hasonlít a nevetésre, a kettő nem teljesen ugyanaz. Már a csecsemő is képes a mosolyra, eleinte reflexesen, 4-6 hetesen azonban megjelenik a szociális mosoly. Ez az aprócska gesztus nagyon fontos lépcsőfok a fejlődésben, mélyíti az újszülött és az édesanya kapcsolatát, valamint kiváltja az anyai viselkedést. A kísérletek szerint a babák kezdetben minden arcra válogatás nélkül mosolyognak, sőt emberarcot ábrázoló fotókra, rajzokra és maszkokra is. Ez magyarázza a mosoly önfenntartó szerepét: segítségével az önellátásra képtelen csecsemő magához „csalogatja” a felnőtteket. A gesztus ösztönös voltát bizonyítja továbbá, hogy vak, illetve süket gyermekek is mosolyognak és nevetnek, tehát szó sincs utánzással tanulható viselkedésről.

A tudósok számos mosolyfajtát meg tudnak különböztetni, de mégis a Guillaume Duchenne francia orvosról elnevezett mosolyt kíséri a legnagyobb figyelem, ezt a gesztust ugyanis a spontán és őszinte boldogság jelének tekintik. Szándékosan nem mímelhető, mert a nagy járomcsonti izmon kívül a szem körüli izmok is összehúzódnak, ezeket viszont csak nagyon kevesen tudják akaratlagosan mozgatni.

Kocogás helyett

Egy jóízű nevetés az arc 18 izmát hozza működésbe, de ennél talán még jelentősebb, amit a szervezetünk belsejében okoz. Elindítja az agy saját „kábítószer-termelését”, béta-endorfinok szabadulnak fel, melyek csökkentik a stresszhormonok szintjét, oldják a belső feszültséget és természetes fájdalomcsillapítóként hatnak. A tudósok felfedezték, hogy nevetés során az agy három területe aktiválódik: a gondolkodásért felelős terület segít megérteni a humort, a mozgásért felelős terület hozza működésbe az izmokat és az érzelmekért felelős terület pedig kiváltja a jó érzést. Eddig összesen 23 gént találtak, melyek a nevetés hatására aktiválódnak, ezek közül 18 az immunrendszerre és a sejtek osztódási ciklusaira hat.

A Stanford Egyetem pszichológusai megállapították, hogy egy kiadós nevetés során a pulzus rövid idő alatt 130-ra gyorsul, a tüdőbe oxigéndús vér áramlik, ami ez nagyjából úgy hat, mint a kiadós kocogás. A nevetés ezenkívül fokozza a szervezet anyagcseréjét is, egy negyed órás kacagás 20%-kal, ez nagyjából 50 kalóriát jelent.

Irigylésre méltó a nevetéskutatók élete

Nemcsak az ásítás, hanem a nevetés is ragadós és ez tudományosan igazolt tény. Egy 2006-os kutatásban 20 egészséges, ép hallású embernek fejhallgatón keresztül nevető hangokat játszottak, miközben agyi aktivitásukat vizsgálták. A kutatócsoport megállapította, hogy ha valaki nevetést hall, a nevetést irányító terület aktiválódik és mintegy felkészíti az agyat a nevetésre. Hasonló képet mutatott az ún. funckionális MRI akkor is, ha a kísérlet alanyainak üdvrivalgás és éljenzés hangjait játszották, félelem vagy undor felkiáltásainál azonban nem. Az eredmények igazolták, hogy az emberi agy mintegy tükrözi mások érzelmeit, ez az automatikusan nevetésre késztető tevékenység pedig segíti a társas kapcsolatok kialakítását és gyakorlását
Szintén tudományos megerősítést nyert egy másik sztereotípia is, miszerint a párkeresésnél kiemelt jelentősége van a humornak. A kísérlet női és férfi résztvevői lehetséges partnereket osztályoztak fénykép és egy alatta található – vicces vagy éppen unalmas – idézet alapján. A nők a humoros férfiakat magasabb ponttal értékelték, a férfiak inkább azt várták el, hogy a nő értse a viccet. Nemrégiben pedig azt fedezték fel, hogy a női agyban nevetés és szex közben ugyanazok az agyi területek mutatnak aktivitást: a jobb homloklebeny alig két centiméteres darabja. Uraim, egy nőt megnevettetni tehát már fél siker!