Gazdasági realitások – Fidesz-kormány: 2-0

Nemcsak egymillió új munkahely nem lesz, de az államadósság sem csökken: a magánnyugdíjpénztárak államosítása és trükközés sem volt elég. A forint gyengül, az állam felelőtlenül gazdálkodik.

Ezekben a napokban igencsak rájár a rúd a magyar kormányra: tegnapelőtt az egymillió új munkahely ígéretét temethettük a Nemzetgazdasági Minisztérium előrejelzése alapján, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) pedig gyakorlatilag az államadósság-csökkentési stratégia kudarcát jelentette be legfrissebb adataival.

Trükközés a számokkal

A miniszterelnök nagyon helyesen látja, hogy az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy kormányának elhiggyék, képes az államadósság kontroll alatt tartására, vagyis egy fenntartható adósságpálya kialakítására. Ám sajnos mára kiderült, hogy ebben a kérdésben is a kommunikációs szempontok győzedelmeskedtek a józan megfontolások felett.

Ennek köszönhető, hogy miközben a kormányfő augusztus végén még újabb adósságcsökkentést jelentett be, addig most az ÁKK hivatalos adataiból megtudtuk, hogy a központi költségvetés nettó adóssága az elmúlt három hónapban nem hogy csökkent volna, hanem meredeken emelkedett. A trükk ott van, hogy bár Orbán Viktor az akkori bejelentésekor igazat mondott, ám szándékosan egy olyan mutatószámot választott (a bruttó államadósságét), aminek legfeljebb a belpolitikai használatra szánt beszédek szintjén van jelentősége.

Mit csinált a Fidesz az államadóssággal a nyáron?

A nyár közepén az államadósság nagy mértékben csökkent: ekkor írta ugyanis jóvá a központi költségvetés a magánnyugdíjpénztárak államosításából befolyt összegeket. Ha úgy tetszik, az ország ekkor értékesítette (vagyis inkább kényszerértékesítette) családi ezüstjét. Az adósságcsökkenés azonban finoman szólva sem bizonyult hosszú életűnek. Alig három hónappal később ugyanis a nettó adósság szintje magasabb, mint a manyup-vagyonok elszámolása előtti hónapban volt. És ez a kép nem változik sajnos akkor sem, ha nem az államadósság abszolút összegét, hanem a nettó adósságnak a GDP-hez viszonyított arányát vizsgáljuk.

Amikor pedig a kormányfő a nyár végén a bruttó államadósság devizatartalékból történő csökkentését jelentette be, akkor valójában nem tett mást, mint hogy átrakta a pénzt az állam egyik zsebéből a másikba. Nem nehéz ugyanis belátni, hogy nincs valódi különbség aközött, ha valakinek húsz forint készpénze és százhúsz forint adóssága, vagy tíz forint készpénze és csak száztíz forint adóssága van.

De mi vezetett a kudarchoz?

Alapvetően két dolog vezetett a kormány kudarcához.

Az egyik, hogy szemben a hivatalos szlogenekkel, a 2011-es költségvetés egyáltalán nem takarékos és szigorú. Az egykulcsos adó bevezetését és az így keletkező bevételkiesést az egészségügy területén kívül nem kísérték megfelelő mértékű kiadáscsökkentések, miközben az ország gazdasági növekedése a legalacsonyabb az egész régióban. A nyugdíjpénztári államosításból származó bevételek ebben a helyzetben semmi mást nem tettek, mint hogy rövid időre elfedték azt a tényt, hogy a magyar állam továbbra is felelőtlenül gazdálkodik a tőlünk beszedett adóforintokkal.

A második tényező, hogy az elmúlt hónapokban maguk az adóforintok is jelentősen veszítettek értékükből az euróhoz képest. Ez természetesen megnöveli a devizaadósság forintban kifejezett értékét is, és mivel a magyar állam a bevételeit forintban szedi, ezért az államadósság kimutatásakor a forint a leginkább releváns pénznem. Ahogy pedig arról mi is írtunk korábban, a forintgyengülést elsősorban a Fidesz-kormány formabontó gazdaságpolitikájának köszönhetjük.

2012: kemény év elé nézünk

Mindezek fényében kijelenthető, hogy a 2012-es év rendkívül kemény lesz. A könnyen szerzett pénz 2011-ben könnyen el is ment, és immár nem maradt semmi, amivel akár csak ideiglenesen is el lehetne fedni a magyar állam még mindig túlságosan könnyelmű gazdálkodását. A végtörlesztés ráadásul tovább fog rontani ezen a helyzeten, amennyiben úgy csökkenti a devizatartalék szintjét, hogy közben a költségvetés bruttó adóssága nem változik (vagyis miközben a nettó adósság tovább fog növekedni). Így nem véletlenül számolnak egyre többen azzal, hogy a magyar adósságot hamarosan a bóvli kategóriába sorolhatják.

Figyelembe véve tehát a rettentően rossz növekedési kilátásokat, a munkahelyteremtési stratégia megfeneklését, illetve most már az államadósság-csökkentés egyre nyilvánvalóbb kudarcát, tényleg el nem tudjuk képzelni, hogy a kormány miért ragaszkodik még mindig a nem-ortodox gazdaságpolitikájához.