Az ellenzék éve

– Mondta a telefonban: egy hónapja van itthon, s egyre jobban nyomasztja a hazai légkör, az össznépi pesszimizmus.
– Annak idején, 1975-ben politikai okokból kellett elhagynom az országot. Egy ideig Ausztráliában éltem. Az egyik ottani barátom egyszer azt kérte: „Legalább egy dolgot említs, ami jó a szocializmusban!” Nálunk nem kell egymást utálni, mert mindenki a rendszert utálja – feleltem. Ám a rendszerváltás után a társadalmi békességnek befellegzett. Frontvonalak nyíltak a különböző szellemi táborok között. Párbeszéd helyett ma már mindenki igyekszik túlkiabálni a másikat. A hetvenes-nyolcvanas években a hatalom nem akart ennyire rátelepedni az emberekre. Tudtuk, mi az, amiről nem lehet nyíltan beszélni, de a magánélet szabad volt. Most a politika barátságokat, családi kapcsolatokat tesz tönkre.
– Legutóbb két éve adott interjút lapunknak. Akkor optimistábbnak tűnt. Azt mondta, hogy amíg Magyarországon szabad választások vannak, addig ez demokrácia.
– Így gondolom ma is. S bár a Fidesz kormányra kerülése óta súlyosan sérült a demokrácia, mégsem szűnt meg teljesen.
– Pedig a Fidesz úgy alakította át a választási törvényt, hogy egyértelműen neki kedvezzen. Az előzetes regisztrációt az Alkotmánybíróság elutasította ugyan, de Orbán Viktornak nyilván lesznek újabb ötletei.
– Ezek arra a szerintem téves feltételezésre épülnek, hogy 2014-ben is a Fidesz lesz a legerősebb párt. Az előzetes regisztráció kapcsán is abból indultak ki: nekik van a legtöbb szavazójuk, s ha mind elmegy regisztrálni, megnyerik a választást. Pedig a demokratikus ellenzéknek együttvéve már most nagyobb a tábora, mint a Fidesznek. Ha az ellenzéknek sikerül összefognia, megbuktathatja az Orbán-kormányt. Ráadásul már törésvonalak is láthatók a jobboldalon.
– Orbán meg úgy látja: „A kétharmad áll, mint a cövek.”
– A Fidesz már nem annyira egységes. Áder János köztársasági elnök alkotmányos normakontrollt kért a regisztrációs törvény kapcsán. És nem először fordult az Alkotmánybírósághoz. Schmitt Pál ezt egyszer sem tette. Szimbolikus, hogy az AB megsemmisítő határozatát Stumpf István, a Fidesz volt kancelláriaminisztere jegyezte. Vagyis alkotmánybíraként a politikai lojalitásnál fontosabbnak tartja az európai alapelvek képviseletét. Navracsics Tibor elítélte Bayer Zsolt rasszista cikkét, a publicista párttagsága kapcsán pedig kijelentette: „Olyannak nincs helye egy közösségben, aki az emberek egy csoportját állatnak tartja.” Mindez azt mutatja, hogy Orbán már nem tud minden ellenzéki hangot elnémítani a pártjában.
– Viszont a Fidesz megingásait nem tudja kihasználni a demokratikus ellenzék. Azon marakodnak: az ellenzéki tárgyalásokon ki vegyen részt, ki ne.
– A demokratikus erők mintha maguk sem hinnének igazán abban, hogy a Fidesz legyőzhető. Össze kellene végre szedniük magukat, és nem széthúzni. Az LMP arra hivatkozva nem ment el az ellenzéki tárgyalásokra, hogy az elmúlt húsz év politikai felelőseivel nem szövetkezik. Ez hibás stratégia: nem lehet a szivarzsebből előhúzni egy új politikai garnitúrát. Ha valóban le akarják váltani az Orbán-kormányt, azokkal kell összefogniuk, akikkel lehet.
– Másfelől érthető, ha egy kisebb párt védi az identitását. Megjelent a közéleti porondon az Együtt 2014 civil mozgalom, s felszólította a demokratikus szervezeteket, pártokat: csatlakozzanak hozzá. Hívták az LMP-t is, de hiába. Most viszont az Együtt 2014 egyik alapítója, Bajnai Gordon bejelentette: mégis külön pártot alapítanak.
– A kaotikus viszonyok, a folytonos konfliktusok csak tovább gyengítik az ellenzéket. Én még azt sem látom: ki lehetne a hiteles vezetőjük? Gyurcsány mára politikailag teljesen amortizálódott. Kiderült, Bajnai sem alkalmas a demokratikus ellenzék integrálására. Nagyra becsülöm Bajnait, de ő még politikailag is sérülékeny: szintén a KISZ-ből jött, közös vállalkozásai voltak Gyurcsánnyal, az ő kormányának volt a tagja. Ha 2014-ben Bajnai lenne Orbán kihívója, a jobboldali propaganda totális offenzívát indítana ellene. Tartok tőle: eredményesen.
– Az MSZP a legerősebb ellenzéki párt. Ön szerint belemennének abba, hogy pártonkívüli miniszterelnök-jelöltet támogassanak?
– A szocialisták megkerülhetetlenek. Ugyanakkor ebben az országban sokan nem szeretnének egy újabb MSZP-kormányt. A hazai politikatörténet egyik komoly problémája, hogy a rendszerváltás után kialakuló demokratikus erők a baloldalt átengedték az „utódpártnak”. Az MSZP afféle gyűjtőpártként többféle irányzatot is magába foglalt, de a szervezetben ott maradtak a régi káderek, technokraták. Az elmúlt években kétségkívül sokat változtak. Mesterházy Attilával az élen megjelent egy fiatalabb politikusgeneráció, és próbálják a 2010-es súlyos választási bukásból talpra állítani a pártot. Ám még mindig nem elég vonzóak a széles tömegeknek, miközben egy modern szociáldemokrata pártra óriási szükség lenne.
– Nálunk a civilek éppannyira megosztottak, mint a pártok. Hetek óta zajlanak a diáktüntetések, de sem a Milla, sem a Szolidaritás, sem más civilszervezet nem csatlakozott a fiatalok utcai demonstrációihoz.
– Nem értem az okát. Pedig a diáktüntetések azt is bebizonyították: az Orbán-kormány sebezhető. Ráadásul a diákok a tandíj eltörlésén túl általánosabb szociális követeléseket is megfogalmaztak, kiálltak az európai demokratikus jogok mellett. Eddig úgy hittük, a hazai egyetemisták többsége jobboldali, mi több, sokan a Jobbikkal szimpatizálnak. Most megmutatta magát egy új egyetemista réteg, amelyik potenciális bázisa lehetne egy olyan hiteles baloldalnak, amely a társadalmi egyenlőtlenségek mérsékléséért küzd.
– Szerintem a Fidesz – közeledvén a választásokhoz – majd konszolidálni próbálja a rendszerét. Van rá esélye?
– Máris csökkentették a lakossági villany- és gázszolgáltatás árát, a nyugdíjasoknak pluszjuttatásokat ígértek. A kormány megkezdte a választási kampányt. Bizonyára lesznek még ilyen „közérzetjavító” intézkedéseik. Az ehhez szükséges forrásokat a gazdaság beindításával kellene előteremteni, de ilyen fejlődésnek nyoma sincs. Idén új elnököt neveznek ki a Magyar Nemzeti Bank élére. Simor András helyére a kormány iránt politikailag elkötelezettebb vezető kerülhet. Lehet, hogy az MNB valutatartalékaiból akarják majd fedezni az osztogatást. A jegybank elfoglalása a legsúlyosabb lépés lehet a jogállam lebontásában. Ha az MNB elveszti függetlenségét, újra egekbe szökhet az euró árfolyama. Egy ilyen „konszolidáció” az egész országra rendkívül veszélyes.
– Szimbolikus gesztusokkal is stabilizálhatja a hatalmát a Fidesz. A szabadságharcos retorikát fölválthatja a demokrata hang. A regisztrációs törvény megsemmisítését Rogán Antal például már így kommentálta: „Az erő nem minden. Az ész szava és a politikai felelősségérzet ma mást kíván tőlünk.”
– Az nem lenne baj, ha a Fidesz valóban józanabbul politizálna. Érdekük, hogy jobbról visszahúzódjanak középre. A magyar társadalom jelentős hányada jobboldali konzervatív, de nem szélsőjobboldali. Másfelől a Fidesz „túlféli” a Jobbikot: riválisának állandóan gesztusokat tesz, hogy kordában tartsa. Így azonban sok szavazót veszít középről, s ez ugyancsak a demokratikus ellenzék esélyeit javíthatja. Akár kétharmaddal is megverhetik a Fideszt. Orbán eddig két választást veszített el, mégis pártvezető maradt. A harmadik bukást politikailag már nem élné túl. Valószínűleg elmozdítanák a Fidesz éléről, és megerősödne a pártban a mérsékeltebb belső ellenzék. A jobb- és a baloldal megújulásával stabilabb alapokon lehetne újjáépíteni a demokráciát. De ami a legfontosabb: nincs nagyobb veszély, mint a demokratikus ellenzék defetizmusa. Ha 2014-ben nem képesek győzni, magukra vessenek.