A sztálingrádi tábornok
A 65 esztendeje befejeződött második világháború véres csatái közül is kiemelkedik az 1942–43 telén vívott sztálingrádi ütközet. A volgai katlanban kapitulált német tábornok, a 120 éve született Friedrich Wilhelm Ernst von Paulus (1890-1957) nem mindennapi pályafutása az NDK-ban ért véget. MOGYORÓSI GÉZA berlini múltidézése.
Hosszú utat járt be a császárság fénykorában, Hes-sen tartományban világra jött későbbi német generális addig a pillanatig, amikor 1957-ben kommunista katonai csinnadrattával kísérték utolsó útjára Drezdában.
Az első világháborúban kivette részét a Franciaország elleni küzdelmekből. 1914 őszére Metz és Nancy csataterein, majd a Balkánon, végül Verdun és Isonzo poklát is megízlelte.
A húszas években a stuttgarti gyalogos hadosztálynál ismerkedett meg Észak-Afrika majdani sztártábornokával, Erwin Rommellel. Négy esztendővel a második világháború kirobbanása előtt már a horogkeresztes hadsereg törzstiszti karában dolgozik az ezredes, 1939-ben lesz tábornok.
Katonáival részt vett Lengyelország lerohanásában, majd Belgium és Franciaország leigázásában. Utóbb Wilhelm Keitel tartott igényt a friss harci tapasztalatokat szerzett tábornok tudására.
A sztálini birodalmat 1941 nyarán lerohanó náci csapatok az első hetek sikerei ellenére hamar megtorpantak: az őszi, téli véres dagonyázást követően Paulus 6. hadserege ’42 idusán a Donyec-vidék meghódítására tett kísérletet. A németek oldalán olasz, román és magyar katonák is küzdöttek. Sztálingrád fordulópontot jelentett, a hitleri seregek temetője lett.
A német parancsnok már ’42 karácsonyán tisztában volt azzal, hogy mínusz 30-40 fokban az embereinek nincs esélyük. Újév után tovább romlott a kiéhezett alakulatok helyzete. A csapatai felmentését hiába kérő Friedrich von Paulust a Führer 1943 januárja végén tábornagyi rangra emelte, de az előléptetés sem tett csodát.
A Generalfeldmarschall és törzskara megadták magukat.
Mindkét oldalon több százezer fegyveres vesztette életét. A szovjet hadifogolytáborokba került mintegy 110 ezer sztálingrádi német katona közül csupán hatezren tértek vissza élve.
A nürnbergi perben tanúként kihallgatott Paulus maga is csak a moszkvai diktátor halála után, tízévnyi rabságot követően búcsúzhatott el legyőzőitől.
Torsten Diedrich így ír Paulus-biográfiájában a frissen szabadult rab kelet-berlini megérkezéséről: „Az NDK akkori belügyminisztere, Willi Stoph fogadja 1953. október 24-én Berlinben Paulust, aki maga döntött úgy, hogy a munkás-paraszt államban él majd... Az újonnan alapított Hadtörténeti Kutatótanács irányítását veszi át a népi rendőrség drezdai főiskoláján. Az NDK egy ajándék villával... köszöni meg munkáját. A munkás-paraszt állam vezetőivel folytatott levelezésében a »Friedrich Paulus, a német hadsereg egykori Generalfeldmarschallja« címet használja.”
