A harangöntő

Emlékek országútján fut az Opel, a nyugati végek felé tart. Múlt időben kellene fogalmaznom, hiszen negyedszázada már ennek az utazásnak, a hangja, hangulata mégis oly eleven, hogy kikapcsolom az időhányadost. Nem így Jeney Tibor a gázt. Úgy nyomja, mint egykor, pilóta korában.

A háborúban még hegyivadászként szolgált, „telente magam voltam a jéggé dermedt Írottkő” – idéz fűzfaköltészetének balladájából. Megemlíti ugyanitt a Dnyeper menti ingoványokat is, ám hogy miként került végül angol fogságba, az külön történet.

Egy kamionsor előzésekor hosszan nyomja a kéthangú dudát, ami alatt elúszik a zene.

– Ha nincs rádió, a hanghullámok azért még terjednek – okít. – Nem volt hát bolondság a hajdani végvárak kolompos jelrendszere. Nyílt terepen öt-tíz kilométert is átzúgott egy kisharang, ha tűz, víz vagy az ellen jött.

Aztán tovább meséli száguldó életútját, azt például, hogy tanult ő valaha kohászatot és iparművészetet is a Dunai Repülőgépgyár tervezőasztalánál. Akkor a „szárnyaló magyar ezüst” töltötte be minden gondolatát. A harangok csak később csalták el az aviatika világából. A kísérletezésben méltó társra lelt ötvösművész feleségében, Oborzil Editben.

Volt akkor otthon már egy kis műhelyük, s az odahordott kacatok közt akadt hungarocell is. Ebből faragott egy vázát Edit. Beágyazták a homokládába, és ráöntötték a híg alumíniumot, amely annak rendje-módja szerint el is égette a hungarocellt. Amikor kihűlt, volt a kezükben egy váza, és ahogy megfordították, szinte együtt mondták ki: olyan, mint egy harang. De hangja nem volt. Hónapokig próbálgatták öblösebbre, vékonyabb falúra önteni, mígnem egy repedt, öntvényhibás darab ütésre hangot adott. Olyat, mintha rézüstben egy hangvilla szólalna meg. Így aztán réseket fűrészeltek az öntvényekbe, s azokon át harangszó csendült. Így született az ötlet.

– Tartsd rendesen azt a kormányt! – Edit asszony szemrehányó, de Tibort nehéz féken tartani.
A végszót azonban felkapja:
– A kormány... egyik tagját, épp az ipari minisztert csakugyan sikerült bekerítenem. Ő is szegedi volt. Rárontottam, és elárasztottam dokumentációkkal. Aztán, hogy szabaduljon tőlem, inkább átszólt az Alutröszthöz, hogy vegyenek pártfogásukba.

A következő nagy korszakról már Óváron, ebéd közben szólnak. Így a (hajdani) bécsi magyar bank portáljának kiformázásáról, rusztikus, nemes veretű fémrácsozattal. Olyan lett, mint a vaspáncél.

A motívumokat mintha a nógrádszakali bronzharangról vették volna, amely már a mohácsi vész előtt is kongott.

Vallásos emberek lévén küldtek egy szépen behangolt harangot Zuglóba, a Rákosfalva park István- templomába, amely szinte elvész a köré épült tízemeletesek közt. Gondolták, adjon így hírt magáról.

A plébános azonban azt mondta, „nincs áldás rajta”. Erre aztán ment egy mandinerküldemény Esztergomba, de még a Vatikánba is. Később Reagannek Camp Davidbe, Kecskemétre a Kodály-zeneiskolába. Az ausztráliai világkiállítás magyar pavilonjába pedig egy valóságos harangorkeszter indult, amelyhez egy neves magyar zeneszerző komponált harangjátékot. Amikor hazakerült, azzal nyílt meg a Tavaszi Fesztivál is.