Tucatnál több könyvet olvastam már, amelynek Erzsébet királyné volt a mélabús hőse, miatta nem feltétlenül vettem volna kézbe ezt, amit mégis. Brigitte Hamann csábított el: kordokumentumokkal dúsított köteteit mindig szívesen forgatom.

Van ez a kötött izmú, piros incubus, aki reggelente, fogmosás után, szalagcsiszolóval tartja kordában a homlokán sarjadó szarvakat. No, ő fogja megmenteni a világot egy durcás, második tinédzserkorszakát élő, komplexusos, vérszegény emo sráctól, aki egyébként fából faragott királyfi, de ez meg csak akkor derül majd ki, amikor meghal.

A Sziget fesztivál idén egy hétig tart. Az úgynevezett ”mínusz egyedik” napon, a Magyar Dal Napján ma este az elmúlt ötven év nyolcvan legjobb dala szól. Rúzsa Magdi is a fellépők között van.

Gondolom, ez önmagában szenzáció: hogy a világ leghíresebb mesterdetektívje rövid időre székesfővárosunk vendége lett. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a detektív kitalált személy, Agatha Christie zseniális agyából pattant elő nyolcvan-egynéhány esztendeje, s hogy Budapestre csak papundekliárnya érkezett el – mindez alig von le valamit a hír szenzációértékéből.

A 168 Óra 29. számában a fenti címmel megjelent egy olvasói levél. Ebben Barabás Lehel olvasótársunk az egyéni meglátásait „objektív tényeknek” igyekszik beállítani, és a szerkesztőségnek ajánlásokat ad -- írja a 168 Óra egyik olvasója.

Amikor nyáron olyan könyv kerül a boltokba, ami A Shakespeare-titok címet viseli, akkor az olvasó elkezdhet gyanakodni. Csak nem a kalandos és rejtélyes Da Vinci-kód egy újabb klónjával áll szemben, melyet a kiadó előre megfontolt nyereségvágyból követett el?

A hét úgyis ’A Sötét Lovagról’ szól majd – ugyebár két hetet csúsztunk az amerikai bemutatóhoz képest, ez valamiért divat lett itthon, hurrá, nyaralunk, a Wall-E alig egy hónap pluszt ért meg, végül mi az, ugyebár.

Leonardo Di Caprio tökéletesen megtestesítheti Lenint a filmvásznon -- állítja Alexander Borojanszkij, aki éppn vígjátékot forgat Lenin's Brain, azaz Lenin agyveleje címen.

Shakespeare első színházának maradványaira bukkantak Londonban.

A sötét lovag 18 nap alatt lépte át a 400 millió dolláros (61 milliárd forint), észak-amerikai jegybevételekből származó álomhatárt, amivel újabb rekordot döntött a piacon.

Háromhavonta az MTI válogatott kiadványában az elmúlt negyedév legjobb képeit vehetjük szemügyre itthonról és külföldről. Uruguayból egy szomorú, esett marhapásztor és a fenyegetően föléje dalmahodó ló párviadala, Mexikóból a kábítószer-kereskedők ellen harcba induló katonák geometriája, Kínából a népi fegyveres rendőrség haptákja, Bagdadból egy öregasszony beszédes két keze, Japánból az ördögszarvakat mutogató dalai láma tréfálkozása nyűgöz le.

A 168 Óra július 24-én megjelent, Azok a fránya számok! című hozzászólásomban azt írtam, hogy Veres János pénzügyminiszter június 17-i interjújában téves, bő nagyságrenddel kisebb értéket adott meg a költségvetésnek az üzemanyagok adójából származó bevételének összegéről -- írja a 168 Óra egyik olvasója. Levelére Veres János pénzügyminiszter reagált, az ő írását az olvasói levél után ismerhetik meg.

Viszonylag jól emlékszem a Muzsikának arra a számára, amelyben Tallián Tibor írt Plácido Domingo budapesti vendégszerepléséről az Aidában. Az alapeszme az volt: körülbelül karácsonykor terjedt el a hír, hogy Domingo énekelni fog Budapesten, és húsvét hétfőn le is zajlott az előadás. Akkoriban ez a félig kimondott hasonlat egyáltalán nem tűnt túlzásnak. Vártuk, és eljött.

A Karinthy család sosem volt híres a tárgyak szeretetéről. Anekdoták szólnak arról: Fricinek tizenkét gravírozott óralánca volt, és sosem találta egyiket sem.

– Nem ismertük egymást dédapámmal. 1934-ben halt meg, én ’56-ban születtem. Mégis úgy érzem: ő az a rokonom, akihez érzelmileg a legszorosabb szálak fűznek. Rengeteg a hasonlóság közöttünk – mondja Vészits Andrea dramaturg.

Ha zenekritikus lennék, és ha pár éve nem olvastam volna Csáth Géza kötetét, amely hajdan érdekes, ma jobbára érdektelen hírlapi írásait tartalmazza különféle zenekari, dal- és egyéb estekről és esetekről, akkor most szomorúan, tanácstalanul nézelődnék.

Ahhoz az elenyésző kisebbséghez tartozom, amely részint fokról fokra elenyészik, másrészt nem látott a híres X-aktákból egyetlenegyet sem a televíziókban. Nem tehetek róla: nem kenyerem az akta. Sem a rémüldözést gerjesztő sztori.

Az utóbbi években főként sikeres közönségfilmeket rendezett. Ilyen például a 9 és fél randi, az S.O.S. szerelem! vagy az Apám beájulna. Most éppen első mozijának, a tíz évvel ezelőtti Presszónak a folytatásán dolgozik, miközben filmstúdiók megépítését tervezi. A főiskolát operatőrként végezte, úgy nyert Balázs Béla-díjat, s azért kapott elismerést a Svéd Filmakadémiától is. A rendezést jórészt szolgálatnak tekinti. Súlyosabb társadalmi problémákat csak akkor választ filmje tárgyául, ha a politika világában a szokottnál is rosszabbra fordulnak a dolgok. Megtette már a Rossz fiúk című alkotásában, és tart attól, hogy ebben a témában is újráznia kell majd. SZTANKAY ÁDÁM interjúja.