Tucatnyi gyilkos jutott ott egyetlen áldozatra
Gondolom, ez önmagában szenzáció: hogy a világ leghíresebb mesterdetektívje rövid időre székesfővárosunk vendége lett. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a detektív kitalált személy, Agatha Christie zseniális agyából pattant elő nyolcvan-egynéhány esztendeje, s hogy Budapestre csak papundekliárnya érkezett el – mindez alig von le valamit a hír szenzációértékéből.
A kis belga ugyanis az Orient expreszszel robogott be hozzánk, e két legenda (a detektív meg a luxusvonat) egymást erősíti, magyarázzák, amióta Poirot a mondott vonaton is kibogozott egy gyilkosságot, nem is akármilyet – tucatnyi gyilkos jutott ott egyetlen áldozatra. A Közlekedési Múzeum nem is hagyta ki a lehetőséget, aki akarja, együtt fényképezkedhet a detektívvel a mondott vonat ablakából.
A vonat persze nincsen itt (nem jó a persze a mondatban, hiszen az Orient expressz ma is jár – visszafogott útvonalon –, és időnként meg szokott pihenni a Vasúttörténeti Parkban, okulásunkra), de van sok minden, ami pótolhatja. Korabeli felvételek például, meg étkezőkocsi-részlet, vonatelemek (ezek aztán valódiak ám), gőzmozdony, tárgyak, tablók: hogy ki mindenki utazott ténylegesen a híres expresszvonaton.
Egyszóval újabb bőr húzódott alá a rókáról, de ezt nem bánja senki sem: ami van, az is elég, hogy eltátsuk a szánkat. És úgy hagyjuk, tátva, hosszú ideig.
Arra kell vigyázni, hogy a múzeumlátogatás után egy darabig ne szálljunk igazi magyar vonatra – a két élmény között ugyanis nincs átjárás, mint a sínek között.
Vagy ez a valóság, vagy az.
