Reviczky Gábor traumatikus gyermekkoráról beszélt: Anyám úgy megverte az öcsémet, hogy elájult

Reviczky Gábor édesanyja skizofréniában szenvedett.

2025. április 10., 11:08

Szerző:

Reviczky Gábor traumatikus gyermekkoráról beszélt: Anyám úgy megverte az öcsémet, hogy elájult

Revicky Gábor volt a legutóbbi vendég Kadarkai Endre azon műsorában, amelynek a címe HALLGATLAK – Jótanácsok az élethez. A beszélgetés egyik legmegrázóbb részlete, amikor a 76 éves színész a gyermekkoráról árul el újabb részleteket. Az édesanyja súlyos mentális betegséggel élt, és rendszeresen bántotta a környezetében élőket, kivéve Reviczky Gábort, akit szeretett.

Reviczky Gábor és a spiritualitás

Érdekes, hogyan beszél arról Reviczky Gábor, amit a sokan esti imának vagy meditációnak neveznek. Ő is végez valami hasonlót, de ő a következőképpen fogalmaz:

„Lefekvéskor végtelen szeretetet sugárzok a Teremtő és Isten fia, Jézus felé.”

Reviczky Gábor az elmúlt években prosztatarákkal és annak áttéteivel küzdött meg, de azt mondja, úgy gondolja, hogy a betegség nem Istentől jön:

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
„Isten nem betegnek teremtett bennünket. Senkit nem teremtett betegnek. Azt valahol összeszedjük, mi vagyunk a hibásak. [...] Van a ráknak a germán gyógyászata. [Szerintük] mindig lelki eredetű lehet a probléma. Meg kell keresni azt a pontot, amikor valami súlyos lelki sérülés ért, és ezt nem tudtam elengedni az életemben. És azokat el kell engedni, mert különben nem tudjuk megteremteni a gyógyulás alapjait.”

Sokan gondolkodnak így, de mások pedig áldozathibáztatással határos álláspontnak tartják azt a megközelítést, hogy ha valakinek valamilyen betegsége vagy szindrómája van, az nyilván egyfajta következmény vagy büntetés valamiért a sorstól. Vajon például a Down-szindrómáért vagy a szklerózis multiplexért is az érintettek a hibásak, mert összeszedték valahol? Vagy őket mégis betegnek teremtette Isten?

Reviczky Gábor traumatikus gyermekkora

Reviczky Gábor mindenesetre úgy érzi, hogy az ő rákjának köze lehetett traumatikus gyermekkorához. A következőket meséli az interjúban az édesanyjáról, aki 1962. január 19-én vonat alá vetette magát és meghalt. Reviczky Gábor ekkor 12-13 éves volt, így tekint vissza a gyermekkorára:

„Engem szeretett – sajnos az öcsémet nem. Ő valószínűleg egy nemkívánt terhesség volt. Amikor az öcsém megszületett, akkor ő már skizofrén volt.”

Reviczky Gábornál hat évvel fiatalabb az öccse. A kisfiúnak a színész beszámolója szerint rendkívül súlyos veréseket kellett kiállnia:

„Szegény anyám olyan dolgokat művelt, hogy már életveszélyes. A nagymamámmal szemben és az öcsémmel szemben. Úgy megverte az öcsémet, hogy elájult. És ezt a nagymama nem árulta el az apunak. Három éves korában. Addig verte, míg elvesztette az eszméletét. És a nagymamám nem mondta el soha, de amikor már belenyomta a nagymamámat a kádba és bele akarta fojtani, ezt már elmondta az apu[nak], és akkor az apu azt mondta, hogy ezt be kell fejezni, mert ez már életveszélyes. [...] Nem láttam egyiket se, én is csak úgy megtudtam. Én olyasmit láttam, hogy elmentem őt meglátogatni, és egyszer csak elvágódott a padlón, egy ponton ő feküdt a gerincén, és hívta a nagymamámat, hogy «Anyu! Anyu! Gyere ide! Mi lesz az ebéd ma?» És mondta, hogy «Gabikám, gyere, keljél föl!» «Mi lesz ebéd?!» És akkor megmondta, hogy bableves, és akkor fölállt.”

Reviczky Gábor azt mondja, hogy az öccse korábban főpincér volt, most pedig egy nagy étteremben séfként dolgozik. Érdemes alább a teljes videót végignézni-végighallgatni.

(Kiemelt kép: YouTube/Kadarkai Endre)

A rovat további cikkei