Karinthyak: Mindent elárvereztek, kidobtak, elveszítettek

Karinthy Márton – Karinthy Frigyes unokája, Karinthy Ferenc fia – nem akart író lenni, szülei is óvták ettől. Amúgy családjukban igyekeztek meggyőzni az utódokat: válasszanak civil foglalkozást.

– De ez senkinek sem sikerült. Engem például hatéves korom óta menthetetlenül vonzott a színház. Aztán a szüleim is beletörődtek választásomba. Azt mondták: legalább nem író lettem – említi Karinthy Márton.

Ám idővel őt is magához ragadta az irodalom – ötvenévesen.

– Nem a családi minta miatt. Hanem mert olyan égető problémák gyötörtek, amelyeken analízis vagy gyónás sem segít. Csak az írás maradt.

Öt éve jelent meg az Ördöggörcs, amelyben a skizofréniában szenvedett nagybátyjának, Karinthy Gábor költőnek a történetét meséli el. Családi hagyatékból előbukkant leveleket, cetliket is felhasznált a regényhez.

– A Karinthy család sosem volt híres a tárgyak szeretetéről. Mindent elárvereztek, kidobtak, elveszítettek. Anekdoták szólnak arról: Fricinek tizenkét gravírozott óralánca volt, és sosem találta egyiket sem. De legalább ezek a cetlik megmaradtak. Meg egy nagyon fontos levél, amelyet Frici írt agyműtétje után Gábor fiának. Azt írja: ha nem sikerül a fiának meggyógyulnia, az ő sikeres műtétje által kapott új élet is hiábavalóvá válik.

Miután megjelent Karinthy Márton első könyve, félt, összehasonlítják majd apjával és nagyapjával. Nem volt alaptalan a félelem. Karinthy Frigyes fiáról, Ciniről anno viccek keringtek. Például: „Mi a különbség Hamlet és Cini között? Hát Cininek nem jelent meg az apja szelleme.”

– Apám jól tűrte ezeket. Aztán az életműve bizonyította: ő is önálló alkotó. Az én életemet sem könnyítette meg a környezetem. Már a színművészeti főiskolán is kaptam hideget-meleget, de azóta az önálló karrier elfeledtette a családnevemet a színházi szakmában. Hogy íróként mi lesz, nem tudhatom. Az Ördöggörcs ötödik éve sikeres, ám ez semmit sem jelent. Jól tudjuk: az irodalmi művekről az idő dönti el, maradandóak-e.