A népi fegyveres rendőrség haptákja

Háromhavonta az MTI válogatott kiadványában az elmúlt negyedév legjobb képeit vehetjük szemügyre itthonról és külföldről. Uruguayból egy szomorú, esett marhapásztor és a fenyegetően föléje dalmahodó ló párviadala, Mexikóból a kábítószer-kereskedők ellen harcba induló katonák geometriája, Kínából a népi fegyveres rendőrség haptákja, Bagdadból egy öregasszony beszédes két keze, Japánból az ördögszarvakat mutogató dalai láma tréfálkozása nyűgöz le.

2008. augusztus 4., 22:06

Itthonról egy műtrágyát szóró traktor poézise hat meg (nem gondolná az ember, de tényleg), vagy a debreceni állomás vasutassztrájk alatti zöldes színű infernója nem ereszt, nem beszélve arról a halszemoptikával készült légi felvételről, amely bizonyítja, hogy a föld gömbölyű, és éppen csak a hajósi pincesor fér el rajta.

A válogatásban az a szép, hogy szélesre húzza az érzelmek skáláját, sokfélével kínálja meg az olvasót. Lehet együtt sírni a kasmíri asszonyokkal a gerillák temetésén, lehet álmélkodni a Himalájában készült fotósorozat láttán, és lehet mosolyogni a bagzó nyulak esetlen, harcias mezei balettjén, a filozofikus tevepofa antropomorfizmusán, meditálni a kiselefánt meg a nagyelefánt összetartozásán, amely túl az állatvilágon valami generációs egyetemeset fogalmaz meg.

Lehet híres embert nézni: Obamát, amint éppen biliárdozik, Carla Brunit ruhátlanul és ruhában, Silvio Berlusconit, akinek kezét éppen szagolgatja a RAI televíziós műsorvezetője, mint mondta, azért, „érzik-e rajta a szentség szaga”. (Hogy ez milyen, nem mondanám meg, de nagy összegben fogadnék, hogy a győztes választás után e szaglálódás kifizetődött az elkövetőnek, akinek nevét szakmai tapintatból mellőzöm, de fellelhető a szóban forgó kiadványban.)

Lehet visszamenni az időben, megnézni Károlyi Mihály egész alakos képét 1947-ből, Vas Istvánét ’68-ból, húsz évvel később pedig Kádárét és Kádárnéét, akik már kifelé tartanak a hatalomból is, az életből is.

Amivel Faust kínlódott, a pillanat megállítása, az ma már csak egy gombnyomás. Persze nem mindegy, hogy mikor, hol és hogyan.
(Fotós szem, 2008, 3. szám. Kiadta az MTI.)

Életének kilencvenedik évében elhunyt Mécs Károly Kossuth-nagydíjas, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a nemzet művésze, érdemes és kiváló művész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.