Ha valaki azt mondja nekem korábban, hogy eljön az idő, amikor himnikus szavakkal fogok méltatni egy szakkönyvet, amely a vasúti utazás történetét dolgozza fel, és még egy olyan alcímet is el kell viselnie, hogy „a tér és az idő iparosodása a 19. században”, finoman szólva is megmosolyogtam volna. De aztán eljött ez az idő: bátran állíthatom, hogy az utóbbi évek legérdekesebb, legmeghökkentőbb olvasmánya volt számomra Wolfgang Schivelbusch könyve.

Kezdjük azzal, ami engem meglepett: tudniillik, hogy elköltözött a Home Galéria. Miért nem tudok én erről? – tettem föl magamnak a kérdést.

A héten három új mozi veszi be a filmszínházakat: egyrészt ugye a második ’Hellboy’, Mike Mignola képregényszerző ördöge Guillermo del Toro rendezésében, melyről Kojer kolléga kimerítő beszámolót sercintett ; egy édes(?)bús(?) Kusturica-darab, melynek a címe ’Az ígéret szép szó’, és amelyben eladnak (vagy nem?) egy tehenet; illetve az ’Űrgolyhós’ Mel Brooks hatvanas években futott tévésorozatának újrája, a ’Get Smart’, mely a Fordítók Országos Szövetségének jóvoltából a hiperintelligens ’ZseniKém’ címet kapta.

Molnár László Henriket 1981. december 6-án, 34. születésnapján kettős gyermekgyilkosságért felakasztották. A hárshegyi rémtett nagy port kavart akkoriban, az újságok címlapon közölték a hírt: az egyik fővárosi színház díszletmunkása késsel leszúrt egy tizenhárom éves kislányt és egy kisfiút. Molnárnak nem ez volt az első bűncselekménye. Korábban már megtámadott egy gyereket, kamaszkorában pedig baltával rontott a szüleire. A bíróság előtt sosem tudott igazán választ adni arra: miért is követte el a szörnyűségeket. Történetéből Vajda István készített monodrámát, amelyben a gyilkos anyja beszéli el az életüket. A Pedig én jó anya voltam című darabot Pogány Judit nemrég a szegedi Csillag börtönben adta elő, ahova a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetői kerülnek, főleg az életfogytiglanra ítélt gyilkosok. Molnár is ott raboskodott egykor. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.

Azt találtam ki, hogy jövő héten gasztróba tekerem a Betevő Falatot, hátha úgy szaftosabb lesz, hátha attól jobban csúszik, de nem bírom ki, hogy már erre a hétre ne ajánljak valami olyat, amitől bizton hízásnak indul majd a szembogár.

Elszáll a gumigyári beruházás, új helyszínt keres a gyöngyösi helyett az indiai cég. A 168 Óra stúdiójában erről is beszélget: Jolsvai András, Krug Emília, Lampé Ágnes és Pungor András.

Egy denevér meghódította a világot. A sötét lovag című film otthonában és a nemzetközi piacon is szépen szárnyal. A zseniálisan őrült bűnöző, Joker ellen küzdő igazságosztó történetét négy héttel ezelőtt mutatták be az amerikai mozik, de még mindig nem akadt vetélytársa.

A filmeket a fantázia szüli. A legmeglepőbb részletekről azonban néha kiderül, hogy igazak. A házinyuszi (The House Bunny, hazai bemutató: október 9.) című vígjátékban például egy munkanélküli Playboy-lány néhány zöldfülű kékharisnyát tanít ki a csábítás művészetére, miután kirakják a Nyuszi Házból, ahol addig a sok kacér nyuszilány között éldegélt.

Roszszallotta Rudolf, hogy „a magyarok úgy bánnak a szlávokkal, mint a kutyával”, „ügyetlenül és ostobán viselkednek a románokkal”, és ebből nagy baj lesz – jósolta.

Az ugye nem is lehet kérdés, hogy hová megy az ember ezen a héten, az olimpia előestéjén.

Egy belépőjeggyel két kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők szombattól a Magyar Nemzeti Galériában: a Mátyás király öröksége és Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923 című időszaki kiállításokra egészen a jövő hét végéig, a tárlatok záró napjáig érvényes a kedvezmény - közölte az intézmény szerdán az MTI-vel.

Köszönöm levelét. Örömmel válaszolok, mert az érdeklődés mindig biztató. Az ÁSZ-nál közel két évtizede azon dolgozunk, hogy javuljon a közpénzfelhasználás hatékonysága, kisebbek legyenek a veszteségek. Politikamentesen tesszük ezt már csak azért is, mert például az ilyen beruházások a mérnöki gondolattól a politikusi szalagátvágásig – jó esetben is – kormányokon átívelve valósulnak meg. Sajnos az említett okok miatt kevés a „jó eset”. Rendre évnyi, gyakran évtizednyi a késés.

Miért is kellene közpénzünkből fiatal, életerős embereknek életjáradékot fizetnünk?

Tucatnál több könyvet olvastam már, amelynek Erzsébet királyné volt a mélabús hőse, miatta nem feltétlenül vettem volna kézbe ezt, amit mégis. Brigitte Hamann csábított el: kordokumentumokkal dúsított köteteit mindig szívesen forgatom.

Van ez a kötött izmú, piros incubus, aki reggelente, fogmosás után, szalagcsiszolóval tartja kordában a homlokán sarjadó szarvakat. No, ő fogja megmenteni a világot egy durcás, második tinédzserkorszakát élő, komplexusos, vérszegény emo sráctól, aki egyébként fából faragott királyfi, de ez meg csak akkor derül majd ki, amikor meghal.

A Sziget fesztivál idén egy hétig tart. Az úgynevezett ”mínusz egyedik” napon, a Magyar Dal Napján ma este az elmúlt ötven év nyolcvan legjobb dala szól. Rúzsa Magdi is a fellépők között van.

Gondolom, ez önmagában szenzáció: hogy a világ leghíresebb mesterdetektívje rövid időre székesfővárosunk vendége lett. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a detektív kitalált személy, Agatha Christie zseniális agyából pattant elő nyolcvan-egynéhány esztendeje, s hogy Budapestre csak papundekliárnya érkezett el – mindez alig von le valamit a hír szenzációértékéből.

A 168 Óra 29. számában a fenti címmel megjelent egy olvasói levél. Ebben Barabás Lehel olvasótársunk az egyéni meglátásait „objektív tényeknek” igyekszik beállítani, és a szerkesztőségnek ajánlásokat ad -- írja a 168 Óra egyik olvasója.