Még a fürdőszobába is belefolyatják a badadadai művészetet
Kezdjük azzal, ami engem meglepett: tudniillik, hogy elköltözött a Home Galéria. Miért nem tudok én erről? – tettem föl magamnak a kérdést.
Nem mintha fejből kellene tudnom valamennyi kiállítóhely mozgásáról Pesten (ámbár másfelől miért is ne), viszont a Home-ot (nem vet, remélem, rossz fényt ez rájuk) szerettem afféle házi galériámnak tartani (van itt egy szójáték is, csak mondom), ahová jöttömben-mentemben kedvem szerint betérhetek – itt volt, a hegyen túl, a Csévi úton. (Persze, szögezzük le gyorsan, a térbeli közelség nem lett volna elég ehhez. Valami lélektani közelség is kell hozzá. A magam részéről bizony nagyra becsülöm Kertész Csaba magányos küzdelmét, hogy a multigalériák világában talpon maradjon, és megőrizze sajátos arcát. Amennyire én látom, mindeddig sikerült neki.) Na, ez a galéria költözött mostanában az Óperenciás-tengeren is túlra, egészen az Üdülő utcába. (Nem magyarázom, nézzék meg a térképen – nem biztos, hogy mindegyiken rajta van.) Feladva a leckét a galéria lelkes barátainak és személy szerint nekem is.
Folytassuk azzal, ami nem lepett meg: a Bada Dada-emlékkiállítással. A kiállítás persze meglepett, gazdagságával, kreativitásával, sokoldalúságával, ilyesmijével, az nem lepett meg, hogy Kertészék vállalkoztak erre a tárlatra. Itt, a Home-ban igazán otthon van ez az örök otthontalan, örök kívülálló művész, itt jól értik az ő szarkasztikus humorát, állandó lázadását, megalkuvást nem ismerő önkeresését, tiszteletlenségét – művészi és emberi értelemben egyaránt.
A Home-ban nemcsak jól ismerik ezt az örvénylő, különös világot, de értékelik is kellőképpen. Az, hogy az új ház minden terébe (így a fürdőszobába is) belefolyatják ezt az áradó művészetet, ezzel is érzékeltetve a badadadai művészi határtalanságot, pompás ötlet.
