Vérbe nyihhant, dülledt szemű Rudolf-történet helyett
Roszszallotta Rudolf, hogy „a magyarok úgy bánnak a szlávokkal, mint a kutyával”, „ügyetlenül és ostobán viselkednek a románokkal”, és ebből nagy baj lesz – jósolta.
Annyi vérbe nyihhant, dülledt szemű Rudolf-történet után itt egy higgadt, alapos, tárgyszerű. Brigitte Hamanné, akinek Erzsébet királynéját dicsértem ugyanitt nemrég.
Ne is törődjünk most a kis Vecsera Máriával, meg a nagy szerelemmel, Caspar Mizzivel, hanem foglalkozzunk a szerző által a „legtehetségesebb Habsburgnak” nevezett Rudolffal. Õ sokkal inkább nagybátyjára, a Mexikóban megölt Miksára ütött, mint hosszú életű apjára, a pedánsan unalmas Ferenc Józsefre, aki a trónörökösnek megszületésekor nyakába akasztotta az Aranygyapjas Rendet, és egynaposan ezredest csinált belőle.
Rudolf 21 évesen a bécsi tudományos akadémia tiszteleti tagja lett, és a budapesti tudományegyetem díszdoktora. (Belehúzott az alázatba mindenki!)
M. kir. anyjától eltérően ő nem volt elragadtatva a magyaroktól, sőt. Prágai tartózkodása idején kifejezetten fújt ránk az „ügyes kiegyezés”, a dualizmus alkuja miatt, amelyben a „szlávság” kisemmizését látta. (Tegyük hozzá: 1900-ban az Osztrák–Magyar Monarchia lakóinak csaknem a fele szláv volt, s csupán negyede magyar, negyede osztrák! Ám a nemzeti széttagoltság, a cseh, a horvát, a lengyel, a rutén, a szlovén, a szerb különvalóság gátolta érdekeik érvényesítését.) Roszszallotta Rudolf, hogy „a magyarok úgy bánnak a szlávokkal, mint a kutyával”, „ügyetlenül és ostobán viselkednek a románokkal”, és ebből nagy baj lesz – jósolta. Hiszen – mint írta – „a Szent István koronájához tartozó legtöbb területen csak a nemesség, a hivatalnokok és a zsidók magyarok, a nép maga más fajhoz tartozik”. A prófétai szavak mögött már felrémlik a trianoni tragikus országszabászat!
Rudolf csupán akkor fordul erősen a magyar bázis felé, amikor Ausztriában konzervatív fordulat áll be. Akkor a budai arisztokráciához (Tisza Kálmánhoz) és a pesti polgársághoz (Falk Miksához) szélesíti az utat. Valószínűleg ekkoriban be is lép az egyik magyar szabadkőműves páholyba. Liberális minőségében aztán őfelségét le is zsidóbérencezték a nagynémet egység hívei és a klerikálisok, akik mindenkit zsidóbérencnek neveztek, aki nem volt antiszemita.
Szőgyény-Marich Lászlónak magyarul írott búcsúlevelében már így fogalmaz a trónörökös: „Imádott magyar hazánknak minden jót kívánok, hűséges Rudolfja.”
A legtehetségesebb Habsburg...
(Brigitte Hamann: Rudolf trónörökös. Fordította: R. Szilágyi Éva, Lendvay Katalin. Európa Kiadó.)
Erdélyi S. Gábor
