Olimpikonjaink ereklyéi fellelhetők a börtönrácsok mögött
Az ugye nem is lehet kérdés, hogy hová megy az ember ezen a héten, az olimpia előestéjén.
Sportmúzeumba természetesen.
Az egri Sportmúzeumba, hogy egészen pontosak legyünk.
Az egri Sportmúzeum ugyanis a leginkább olimpiakompatibilis múzeumunk, rengeteg relikviát őriz az ötkarikás játékokkal összefüggésben, vannak ott formaruhák, érmek, serlegek, sőt – mint képünkön is jól látható – vannak fáklyák is a legkülönbözőbb olimpiákról, ezeket a helyiek kérés nélkül is szívesen a látogatók kezébe nyomják, hadd érezzük, milyen felemelő dolog felemelni egy ekkora fáklyát (s mintegy fárosznak érezni ennenmagunkat is, részben legalábbis).
Az egri Sportmúzeum egyébként a hajdani megyei börtön helyiségeiben kapott helyet, a tömlöckápolnában meg a cellákban, de nincs okunk mélyebb összefüggéseket keresni itt – egyszerűen csak arról van szó, hogy ott adódott hely. Le kell húzni a fejet az átjáróban, ennyi a feladat, ezzel a főhajtással tisztelegve mintegy az olimpiai mozgalom legnagyobb magyar alakjai előtt – és megcsodálva Fazola Henrik míves kovácsoltvas börtönrácsait. A múzeum egyébként dinamikusan gyarapítja anyagát, minden újabb olimpia új lehetőséget teremt, nem beszélve az egri sportélet nagyjairól, különösen az egymást követő úszó- és vízilabdázó-generációkról, amelyek láthatóan kötelességüknek tekintik, hogy szeretett városukra hagyják minden relikviájukat. (Bárány István, a magyar Weissmüller egyenesen e falak közé van eltemetve.) És akkor nem beszéltünk még dr. Kemény Ferencről, aki az egri gimnázium tanáraként – és Coubertin barátjaként – lett a NOB első magyar tagja.
Tudják, nem a győzelem a fontos, hanem a részvét.
