Új dinofajt találtak magyar kutatók
Új dinoszaurusz faj leírását is publikálják jövőre azok a kutatók, akik tavasszal a Nature-ben számoltak be egy különleges bakonyi leletről, az Ajkaceratops maradványairól. Ősi Attila, az MTA-MTM Paleontológiai Kutatócsoport, valamint az Akadémia elnöke által életre hívott Fiatal Kutatók Testülete tagja brit és amerikai szerzőtársaival közösen egy új, Iharkúton megtalált Rhabdodontida dinoszauruszt ismerteti a tervezett cikkben.
Három-négy méter hosszú, a két hátsó lábán járó dinoszaurusz, amelynek fogkoronáit függőleges irányú barázdák tették jellegzetessé - így nézett ki az a növényevő hüllő, amelynek különböző maradványaira az elmúlt tíz évben bukkantak az Ajkához közeli lelőhelyen dolgozó paleontológusok. - A hasonló erdélyi és nyugat-európai csontokkal összehasonlítva egyértelműek az eltérések. Ez alapján kijelenthető, hogy új fajról van szó - nyilatkozta az
mta.hu-nak Ősi Attila, aki 2000-ben fedezte fel a bakonyi lelőhelyet. Az azóta eltelt időben kiderült, hogy az egykori bauxit külfejtés a magyar őslénykutatók kincsesbányáját rejti. Egyebek mellett borostyánkőbe zárt apró rovarok, szenesedett növénymaradványok, valamint dinoszauruszok csontjai kerültek napvilágra.A kutatók nemzetközi érdeklődést is kiváltó publikációkban számoltak be az ásatások eredményeiről. Ősi Attila tavasszal egy brit és egy amerikai paleontológussal együtt írta le az iharkúti lelőhely felső-kréta rétegeiből előkerült Ajkaceratops kozmainak elnevezett Ceratopsia dinoszauruszt. A három szakember következő, közösen írt tudományos cikkében az elmúlt egy évtizedben megtalált csontok alapján egy másik növényevőt, a Rhabdodontida dinoszauruszt mutatja majd be. A nagyközönség számára a legérdekesebbek a dinoszauruszok, a kutatók szemében azonban legalább ilyen izgalmasak azok a sokkal apróbb leletek, amelyek alapján rekonstruálni tudják azt, hogy milyen lehetett a mai Bakony helyén az élet 85 millió évvel ezelőtt. Szerves anyagban dús üledékekből, kőzetekből előkerült pollenek, a levelek erezetét, a halak pikkelyeit is megőrző kőzetek, borostyánban fennmaradt apró rovarok segítik az őslénytannal foglalkozó kutatókat abban, hogy mozaikszerűen „kirakják" azt a krétakori, szubtrópusi éghajlatú, gazdag növényvilággal rendelkező mikrovilágot, amelyben annak idején a dinoszauruszok éltek. - A pollenek a geológiai kormeghatározást segítik, az Ajka környékén és Iharkúton talált fosszilis borostyán, az úgynevezett ajkait pedig olyan formában őrzi meg például az egykori rovarokat, ami a csonttartalmú kőzetben elképzelhetetlen - illusztrálta egy-egy példával Ősi Attila, hogy a dinoszaurusz csontokon kívül mennyi minden segíti a kutatókat a régmúlt állat-, és növényvilágának feltárásában. A borostyánban fennmaradt apró élőlények vizsgálatában nagy segítséget jelentett a kutatóknak a nyáron átadott Nikon-KOKI Mikroszkóp Központ csúcsmikroszkópja, amellyel sokkal részletesebben tudják megvizsgálni a mintákat.
Ősi Attilára és csapatára azonban a csontleletek feldolgozása is nagy feladatot ró. Az elmúlt egy évtizedben körülbelül tízezer csontdarabot és több mint harmincféle gerinces maradványát gyűjtötték össze. Ezt a hatalmas anyagot elő kell készíteni a további vizsgálatokhoz. - Az iharkúti leletek 70-80 százalékát preparáltuk idáig, részletes tudományos feldolgozásról pedig 30 százalékuknál beszélhetünk - mondta a fiatal paleontológus. A terepre jövő nyáron térnek vissza a kutatók. Az iharkúti ásatáson szisztematikusan haladva, évről évre mintegy hetven-nyolcvan négyzetméternyi területen folytatják az ásatást. Ősi Attila tájékoztatása szerint a következő évben kiemelt figyelmet fordítanak a borostyántartalmú-, valamint a finom szemű üledékes, magas szervesanyag-tartalmú, a maradványokat jól megőrző rétegekre.
