Tűz Reaganre
Az Egyesült Államok történetében négy államfő vált merénylet halálos áldozatává. Az utolsó elnökgyilkossági kísérlet éppen harminc esztendeje, 1981-ben történt. A Ronald Reagan életére törő John Hinckley, akit elmebetegnek nyilvánítottak, ma már ideje jelentős részét otthon tölti. KULCSÁR ISTVÁN írása.
1981. március 30-án az akkor alig két hónapja beiktatott elnök az AFL–CIO szakszervezeti tömörülés képviselőinek ebédjén volt szónok a washingtoni Hilton Hotelben. Reagan nem sokkal beszéde után távozott a szálloda T utcai kijáratán, amely előtt tévéstábok és alkalomszerűen összegyűlt, bámész járókelők várták. Az elnök és kísérete épp a gépkocsikhoz indult, amikor a tömegből előugrott egy fiatalember, és tüzelni kezdett Reaganre. Három másodperc alatt hat lövést adott le, ám csak egy talált, és az sem a kiszemelt célba. Az első lövés James Brady elnöki sajtótitkárt érte a fején, a második Thomas Delahanty rendőrt a hátán, a harmadik elzúgott az elnök feje fölött, és a szemben lévő ház ablakába csapódott, a negyedik a Reagan elé ugró Timothy McCarthy ügynök hasába fúródott, az ötödik lepattant az elnöki autó golyóálló üvegről, a hatodik pedig gellert kapott a páncélozott gépkocsi oldalán, így találta el az igazi célpontot. Több lövés csak azért nem esett, mert egy Alfred Antenucci nevű munkaügyi előadó leütötte a tömegben mellette álló merénylőt.
Rutin szerint
A Titkos Szolgálat, amelynek figyelmét elkerülte a várakozó operatőrök között már jó ideje céltalanul lézengő, majd az elnökre tüzet nyitó férfi, a továbbiakban az előírások, illetve az ezerszer begyakorolt rutin szerint járt el. (A Titkos Szolgálat – Secret Service – nem egyike az amerikai titkosszolgálatoknak, hanem ez a hivatalos neve a kormányőrség szerepét is betöltő testületnek. Tisztjei az ügynök – agent – címet viselik.) Dennis McCarthy ügynök testével fedezte az elnököt, Jerry Push ügynök belökte a gépkocsiba, amely azonnal elhajtott a helyszínről, Robert Wanko ügynök közben előkapta Uzi géppisztolyát, hogy fedezze társait, akik eközben ártalmatlanná tették a merénylőt, és megóvták a tömeg haragjától. Nehogy úgy járjon, mint 1963-ban John Kennedy feltételezett merénylője, Lee Harvey Oswald, akit 1963-ban még az érdemi vizsgálat megkezdése előtt ölt meg Jack Ruby.
Az elnöki gépkocsi a Fehér Ház irányába indult el. Reagan azonban, aki eleinte csak a bordáját fájlalta (testőre azt hitte: attól, hogy túl gorombán lökte be az autóba), kisvártatva vért köhögött fel, mire az illetékes ügynök változtatott az útirányon, és a George Washington Egyetem klinikájára irányította a konvojt. Ott az orvosok az első percek zavara után megfelelő állapotba hozták, majd megoperálták az elnököt. Sebesülése sokkal súlyosabbnak bizonyult, mint hitték. A lövedék a hónalján hatolt be, horzsolt egy bordát, majd a tüdőt roncsolva két és fél centiméternyire a szívtől állt meg. Ha a gépkocsi nem lett volna páncélozva, a golyó simán belefúródik a karosszériába, ám így lepattant róla, s ezért sebesítette meg Reagant. Mint utóbb megállapították, a merénylő robbanótölteteket használt. Az elnök – más alkalmaktól eltérően – azért nem viselt golyóálló mellényt, mert gépkocsija a szálloda kijáratától mindössze tíz méterre várt, így a merénylet lehetősége a minimálisnál is csekélyebbnek tűnt. Reagant sikeresen megműtötték, és nem egészen négy héttel később már visszatért az ovális irodába.
A hír megrázta Amerikát, ahol nem sokkal korábban gyilkoltak meg több vezető politikust: John F. Kennedy elnököt 1963-ban, Martin Luther King polgárjogi vezetőt, majd Robert Kennedy elnökjelöltet 1968-ban. Reagan volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, akit meglőttek ugyan, de túlélte. A közvélemény általános együttérzése övezte. (A kés alá fekve tréfásan ezt mondta az őt operáló team vezetőjének, dr. Joseph Giordano sebésznek: „Kérem, biztosítson, hogy önök mindannyian republikánusok.” Mire a közismerten liberális demokrata sebész azt felelte, hogy „ma, elnök úr, mind republikánusok vagyunk”.) Reagan népszerűségi mutatója azokban a napokban elérte a 74 százalékot.
Fejlövés
Az illetékes hatóságok, de a közvélemény is igyekezett levonni a tanulságot a történtekből. A Titkos Szolgálatnál nyilván lefolytatták a megfelelő belső vizsgálatot, amelynek részleteiről a nyilvánosságot értelemszerűen nem tájékoztatták. Megállapították viszont az FBI (Szövetségi Nyomozó Iroda) felelősségét. Kiderült ugyanis, hogy alig fél évvel a Reagan elleni merénylet előtt John Hinckley ellen eljárás indult Nashville-ben tiltott fegyverviselésért. Azon a repülőtéren bukott le, ahova néhány órával későbbre Jimmy Carter elnököt várták. A fiatalembert megbírságolták, de a törvénysértés és az államfő várható érkezése közötti összefüggésre a hatóságok nem gondoltak.
A merénylet után ismét Egyesült Államok-szerte fellángolt a máig tartó régi vita a szabad fegyvertartásról. Az ehhez való jogot az alkotmány második kiegészítése garantálja.
A konzervatív gondolkodású, főként a Délen élő amerikaiak (lobbijuk a Lövész Szövetség) ezt szó szerint értelmezik. A liberális meggyőződésű állampolgárok szerint azonban e jog gyakorlása bizonyos korlátok közé szorítandó. Például nem rendelhető és adható el sorozatlövő lőfegyver postai úton, s nem viselhető nyilvános helyen stb. (Éppen az utóbbiba ütközött bele Hinckley Nashville-ben.) A sors iróniája, hogy 1980-ban, a John Lennon lelövése után újraéledt mozgalom ellenében az akkor republikánus elnökjelölt Ronald Reagan a korlátlan fegyverviselés mellett állt ki. Később álláspontja némileg módosult. James Brady sajtótitkár, aki fejlövést kapott a Hilton előtti lövöldözésben, amiből sohasem épült fel teljesen, valamint felesége, Sarah indított kampányt a „lőfegyverrel elkövetett erőszak megelőzéséért”, a törvényt azonban csak bő évtized múltán, 1993-ban fogadta el a kongresszus. Ebben az időben már az elnökségén túljutott volt főnöke is egyetértett ezzel.
Zárt osztályon
A Reagan elleni merénylet sajátossága, hogy – a 19. és a 20. századi amerikai elnökgyilkosságoktól eltérően – nem voltak politikai motívumai. A bíróság által később beszámíthatatlannak ítélt ifj. John Hinckley kizárólag azért akarta megölni az államfőt, hogy ezzel hívja fel magára a szerelmével már régóta, de eredménytelenül üldözött filmszínésznő, Jodie Foster figyelmét. Hinckley-t akkor kényszergyógykezelésre utalta be a bíróság a washingtoni Szent Erzsébet Kórházba, ahol újságok olvasásával, gitározással, később könyvtárosként múlatta az időt. Az utóbbi években azonban egyre gyakrabban kap eltávozást a zárt osztályról, és évente hat-nyolc alkalommal is heteket tölthet családjának williamsburgi otthonában.
