A pszichológus szerint a fiatalságkultusz ellenére is érték az időskor

Napjainkban a fiatalságkultusz annyira erős, hogy fiatalos külső megőrzése a módja annak, hogy ne váljunk láthatatlanná a társadalomban. Hová lett az időskor tisztelete vagy legalább elfogadása? Meddig tartható fenn egy olyan társadalom, ahol csak az számít értékesnek, aki fiatal és szép? F. Takács István pszichológussal arról beszélgettünk, mekkora megfelelási kényszert jelent számunkra a fiatalságkultsz.

2024. október 16., 07:00

Szerző:

A pszichológus szerint a fiatalságkultusz ellenére is érték az időskor

Az idősebb korosztály láthatatlan a társadalmunkban. Csak ha a médiatartalmakat vesszük sorra, láthatjuk, hogy szinte minden terméket fiatal emberek reklámoznak, az idősebb korosztály számára az egészségmegőrzéssel kapcsolatos tartalmak jutnak elsősorban, mintha törvényszerű lenne, hogy az idősebb korosztály már nem élvezheti az életet, és a valahanyadik X-en túl az a dolga, hogy minél kisebb teher legyen a család számára. A fiatalságkultusz egyidős az emberiséggel, hiszen a fiatalságot a termékenységhez, ezáltal magához az élethez kötjük, ám korábban, akár csak két-három évtizeddel ezelőtt ez nem jelentette az aggkorú emberek láthatatlanná, esetleg teherré válását. Miért fordulunk el ennyire az idő múlásából fakadó természetes folyamattól, az öregedéstől?

A fiatalságkultusz megfelelési kényszert is ró ránk

Nagyon egyszerű üzenetben élünk manapság: ha nem vagy fiatal, nem vagy értékes. Eltűnt a társadalmi értékrendből az idősek bölcsességének, az általuk biztosított életminőségnek a tisztelete. Annyira hangsúlyos a fiatalsághoz való ragaszkodásunk, hogy még az idősödő embereket is a fiatalság szemüvegén át értékeli a társadalom: az az elvárás, hogy fiatalosan kell megöregedni, ami ha belegondolunk, önmagában is megfelelési kényszert ruház az érintett korosztályra.

Kialakult egy társadalmi rettegés attól az egészen természetes folyamattól, amit öregedésnek, a test ehhez kapcsolódó átalakulásának nevezünk.

A testtudatos életforma nem vesz tudomást a test legalapvetőbb működéséről. Ugyanakkor egy nagyon kemény üzenetet fogalmaz meg: ha nem vagy fiatal(os), akkor nem létezel. Milyen pszichés állapothoz vezethez ez a folyamat?

Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak


„A fiataloké a jövő. Régi mondás ez. Valószínűleg minden időben minden generáció ezt mondta. A fiatalságkultusz azt jelenti, hogy a társadalmi működés számos területén a fiatal életkor előnyt és értéket jelent. Ezt látjuk a normák, a munkaerőpiac, a tudományos élet és természetesen a média területén is. Úgy tűnik, valóban nem újkeletű jelenségről van szó, mégis azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben egyre hangsúlyosabb a fiatalokkal kapcsolatos értékek felülreprezentáltsága a társadalomban. Ilyennek gondolom a gyorsaságot, a szépséget, az erőt és a fogyasztást. Számos oka van ennek. Ezek egy része szinte egyidős az emberiséggel, mások pedig a fogyasztói társadalom térnyerésével váltak ennyire hangsúlyossá” – magyarázza F. Takács István pszichológus, coach.

Fotó: Shutterstock

Az evolúciós léptékek azonban nem indokolják, hogy az aggkort ilyen szélsőségesen elutasítsuk.


„Ha az ember törzsfejlődése szempontjából nézzük meg a kérdést, akkor azt látjuk, hogy a fiatalság egyet jelent az egészséggel és a szaporodóképességgel. Így természetes dolog az, hogy pozitív tulajdonságként jelenik meg előttünk az az élőlény, aki képes saját magát fenntartani és sikeresen szaporodik. Az evolúció távoli és szigorú szemüvegén keresztül nézve ezért szépek és vonzóak az egészséges fiatalok. Ők jelentik egy-egy faj sikeres túlélését. Ezzel nem azt állítom, hogy a mindennapi életünk során ezek a mozgatórugók irányítják a gondolkodásunkat, de abban biztos vagyok, hogy szerepet játszanak abban például, hogy kit és mit tartunk szépnek” – mondja F. Takács István.


Azért rettegünk ennyire az idős kortól, mert ez egyfajta tudatalatti halálfélelemmel párosul?

„Ahogy azt egy korábbi, időskorról szóló téma kapcsán itt a 168.hu-n is elmondtam, az ember legvégsőbb és legnagyobb félelme az elmúlás. Ahogy telik velünk az idő, egyre közelebb kerülünk ahhoz a gondolathoz, hogy az életünk véges. Biztosan sok olvasó ismeri az életközépi válság fogalmát. Ez olyan negyven-ötven éves korban ér el sok embert. Nem véletlenül ekkor. Hiszen ebben az életkorban már sok minden van mögöttünk. És egyre kevesebb előttünk. Így számot vetünk azzal, mit csináltunk jól, és mit csinálnánk másképp annak érdekében, hogy az előttünk álló éveket a lehető legjobb minőségben éljük meg” – nyomatékosítja a szakember.


Ráadásul a testi korlátokkal is szembe kell néznünk, ami jó esetben korábban nem volt az életünk része.


„A testünk öregszik. Egyre több barátunkat és családtagunkat veszítjük el. Jogos lehet sokakban a kérdés, mi a fene jó az öregedésben. Nem véletlen tehát, hogy a fiatalsággal kapcsolatos jellemzők felülértékelése lehet az egyik ellenszere az öregedéssel kapcsolatos univerzális szorongásélményünknek” – véli a pszichológus.

Ez a fogyasztói társadalom válasza az öregedéssel kapcsolatos szorongásra? Kicsit gyermekien naiv gondolat, hogy amiről nem veszek tudomást, jelen esetben az idős kor, az nincs is. Koncentráljunk a fiatalokra, a gondtalanság a legfontosabb ösztönző erő a fogyasztásra!


„Meggyőződésem, hogy a fiatalságkultusz hátterének ez a legfőbb oka. Néhány évtizede mondjuk azt, hogy fogyasztói társadalomban élünk. Ez azt jelenti, hogy a világ működését elsősorban az határozza meg, hogy az embereket fogyasztásra ösztönözzék. A fogyasztásnak pedig logikus célpontjai a fiatalok” – fejti ki F. Takács István, hogy a fogyasztói társadalom hogyan használja a szorongásainkat a fogyasztás ösztönzésére.

 Fotó: Shutterstock

Az anti-age ipar, a különböző öregedésgátló szerek forgalmazói ráadásul azt az üzenetet fogalmazzák meg, hogy az öregedés csúnyává tesz. Miért nem tudjuk az idős embereket szépnek látni? A szépségipar rátesz-e egy lapáttal arra, hogy kialakuljon a fiatalokban szorongás az öregkortól, és az azzal együttjáró társadalmi láthatatlanságtól.

„A szépségipar működése az egyik legjobb példája a fiatalságkultusznak. Magába sűríti tulajdonképpen az össze szempontot, amit korábban felsoroltam. Egyrészt mindenki fiatalos szeretne maradni. Ezzel szeretné magát párválasztás szempontjából kívánatosnak mutatni. Hiszen a szépségnek számos evolúciósan kódolt jelzője van az embernél is: a szép és feszes bőr, a fényes haj, nőknél a telt ajkak és keblek, férfiaknál pedig az izmos test. Azt hiszem, mindenkinek számos kozmetikai termék jutott most eszébe. De az sem véletlen, hogy a plasztikai sebészek ennyire keresett szakemberek manapság. Vagy eszünkbe juthat az a pár évvel ezelőtt kezdődött nagyon divatos trend a férfiak körében, hogy az állkapocs csont környékét hangsúlyosabbá, szögletesebbé tegyék. Ennek érdekében különböző edzőgyakorlatokat lehet végezni, vagy akár kollagént is lehet bevinni a bőr alá, amivel szintén látványos hatást lehet elérni. És itt is a törzsfejlődésünk köszön vissza. A markáns állkapocs a legtöbb nő számára vonzó. Azt jelzi, az illető férfias, jó génekkel rendelkezik, érdemes szaporodási partnerként kiválasztani. Az idős arc mindezek ellentéte. És ráadásul kérlelhetetlenül juttatja eszünkbe a korábban szintén említett alapvető félelmünket az elmúlással kapcsolatban. Azt se felejtsük el, hogy az ember várható élettartama nem olyan régóta ilyen magas” – sorolja a példákat F. Takács.

„Társadalmi felelősség tehát, hogyan tekintünk az idős korra. Milyen előnyöket és értékeket találunk abban, ahogyan a különböző generációk élnek együtt egymással. Az idősek élettapasztalata, személyiségük potenciális gazdagsága számos olyan előnyt hordozhat, amit a fiatalok segítségül hívhatnak kérdéses helyzetekben. Azzal kezdtem itt, hogy a fiataloké a jövő. Ez valóban általános igazság. De az is, hogy a fiatalokat mindig az idősebbek nevelik és tanítják”

– emeli ki a szakember.


Mennyiben érinti másképp ez a fajta szorongás a nőket, mint a férfiakat? A nők hamarabb „értéktelenednek el”?


„Olyan típusú társadalomban élünk, ahol a nőket kisgyerek koruk óta nagyobb valószínűséggel dicsérik meg a szépségük, az együttműködésük, a gondoskodó természetük esetében. A férfiakat pedig sokkal inkább az erő, ügyesség és teljesítmény mentén értékeli a család és az iskola is. Természetesen kivételek mindig vannak. De ennek következtében az idő múlását talán jobban számon kérjük a nőkön, mint a férfiakon. Gondoljunk csak bele ismét a szépségipar működésébe. Annak ellenére, hogy a férfiakat is egyre több szépségápoló termékkel és szolgáltatással kínálják meg, még mindig a nők az elsőszámú célközönség. Egy férfi esetében az ősz haj, a pocak és néhány ránc az érettség, a tapasztalat és a megbízhatóság jele. Tegyük fel magunknak a kérdést: nőknél is ugyanígy van ez?”

 Fotó: Shutterstock

A fogyasztói társadalom rákfenéje az ageizmus

Az ageizmus (ejtsd: édzsizmus) az egyénnel szembeni, életkora alapján történő előítélet, vagy hátrányos megkülönböztetés. Az élet számos területén megjelenik ez a kirekesztő gondolkodásmód, például adott életkor után nem kap megfelelő egészségügyi ellátást valaki, vagy a munkaerőpiacon nem kap munkát, mert idősebb munkavállalóként jelenik meg. Van azonban egy sokkal távolabbra ható következménye is: egymás ellen fordíthatja a fiatalabb és az idősebb generációkat. Ugyanakkor az a faramuci helyzet áll elő ebben a fajta társadalmi kirekesztésben, hogy csak addig tud az ember a kirekesztő csoporthoz tartozni, amíg fiatal, ám az idő múlásával minden kirekesztő a kirekesztett korosztályhoz tartozik majd, és ezt semmi módon nem tudja elkerülni. A kutatók szerint az öregedés biológiai, pszichológiai és társadalmi aspektusairól szóló tananyag elősegítheti az idősek megértését és megbecsülését.


A kérdés korántsem teoretikus, mert az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint, akiket az ageizmus sújt, azok 7,5 évvel élnek kevesebbet, mint azok, akiknek nem kell szembesülniük vele.


Az ageizmus hívei azt mondják, az infokommunikációs eszközök vették át az idősek helyét a társadalomban, mert míg korábban az idősek voltak a tudás őrzői, hagyományozói, ma a világháló az. Mit veszít a társadalom, ha lemond az idősekről? Valóban elérhető a társadalmi fejlődéshez szükséges tudás az informatikai eszközökön keresztül?


„Nagyon nehéz és kényes kérdés. Kezdjük ezt is időben messziről. Az emberi társadalmak rohamos fejlődésének az ókortól kezdve az egyik oka az volt, hogy az egyes generációk által felhalmozott tudást tovább lehetett adni. Egyrészt kőtáblák, falfeliratok, később könyvek formájában. Az így felhalmozódó tudást az idősebb generációk könnyen át tudták adni a fiatalabbaknak. Az írás ugyan közvetítő médium volt, de a tanításhoz sok ezer éven át mégiscsak kellett az ember. Ma ez is megváltozni látszik. Mindenféle tudás pillanatok alatt hozzáférhető a világhálón. Csak egy egyszerű példa. Ha édesanyám nem volt tisztában egy étel receptjével, megkérdezte az ő édesanyját. Vagy felütötte a Horváth Ilona receptkönyvet, ami családi örökség volt. Én ma mit csinálok? Gyorsan megnézem neten. Magam részéről ezt nem tartom rossznak. Tényként kezelem, a világ így változik. De kétségtelen, hogy nem kedvez az emberi kapcsolatoknak.

A valódi emberi érzelmek és társas kapcsolatok csak valós találkozásokban tudnak kialakulni. Ezt nem, vagy csak korlátozott mértékben tudja kiszolgálni a technika.

A pszichológia tudománya kongatja is a vészharangot. Az internetes írásos kommunikáció térnyerésével nehezebben tanuljuk meg megérteni és kifejezni az érzelmeket. Az okoseszközök okozta gyors örömök egyre inkább háttérbe szorítják az emberi találkozásokat. A magam részéről ezekben a témákban is igyekszem higgadt maradni. A világ változik. Ez normális. Nekünk embereknek ebben a változó világban kell megtalálnunk a megfelelő válaszokat arra, hogy társadalmaink, emberi kapcsolataink hogyan maradhatnak olyanok, amiben igazán jó élni” – mondja F. Takács István.


Különösen fontosak ezek a kérdések a nyugati társadalmak számára, hiszen öregedő társadalmakról van szó, vagyis a társadalmi korfa az idősebb korosztályok felé billen el. Hogyan építhetünk egy olyan társadalmat, amelyben az összes életciklushoz kapcsolódóan megtaláljuk az értékpontokat?

„Ha közösségi szinten gondolkodunk, akkor minden emberi élet érték. Minden életkorban. Ez egész egyszerűen nem lehet vita tárgya. Egyéni szinten pedig mindenkinek saját feladata az, hogyan találja meg a boldogulását fiatalon, középkorúan és idősen. Mindenki egyéni élettörténetében számtalan hatás, változás és elágazás van, ami aztán meghatározza azt, hogyan gondolkodik magáról és másokról. Vannak, akik nagycsaládban élnek, sok generáció egymás mellett, boldogan. Vannak olyanok, akik nem ápolnak jó viszont a gyerekeikkel vagy a szüleikkel. Számtalan emberi történetet látok a munkám során. Azt javaslom mindenkinek, ne ítélkezzen mások működésmódja felett. Nem tudhatjuk, egy-egy elmérgesedett emberi viszony mögött pontosan mi lehet. Ha azt látjuk például, hogy egy fiatal nem ápolja a kapcsolatot idősebb szüleivel, nem gondoljuk rögtön azt, hogy egy hálátlan, piszok alak. Inkább tegyük fel magunknak a kérdést: vajon mi történhetett közöttük? Igyekezzünk a saját életünket a számunkra legjobb irányba terelni, és bízzunk abban, ezt sokan hasonlóképpen csinálják” – tanácsolja a pszichológus.

(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)

A rovat további cikkei