Rejtélyes és hátborzongató magyar szokás: a szakemberek tanácstalanok
A jelképes koponyalékelés igazi hungaricum volt a honfoglaló magyarok körében, a X. században a felnőtt férfiak és nők koponyamaradványain 12-13 százalékos gyakorisággal figyelhető meg – nyilatkozta az MTI-nek Bernert Zsolt, a Magyar Természettudományi Múzeum antropológusa.
A szakértő a
Sírásók naplójacímű régészeti blogban írt a témáról.Kétféle koponyalékelés (trepanáció) létezett - az egyik a sebészi (valódi), amelynek során eltávolítottak egy csontdarabot, megnyitva a koponyaüreget. Ez a beavatkozás életmentő célú volt, többnyire sebesülés és az azt követő koponyaűri vérzés miatt végezték el. A lékelés ugyanis megakadályozta, hogy a fokozódó koponyaűri nyomás miatt beékelődjön a nyúltagy, ahol a legfontosabb életfunkciókat szabályozó központok vannak. A jelképes trepanáció viszont nem hatol át a koponyacsont belső rétegén, vagyis nem nyitja meg a koponyaüreget, egy ujjbegynyi kaparást jelentett a csonton a fej legmagasabb pontján.
"Írásos források hiányában senki sem tudja, hogy miért végezték a jelképes trepanációkat. Össze sem tudjuk hasonlítani más népek szokásaival, ugyanis nem nagyon fordul elő másutt Európában – mondta Bernert Zsolt, hozzátette: a honfoglaló magyarok útvonalán, például a Volga mentén ismeretesek még olyan temetők,
ahol megfigyelhető a jelképes trepanáció.
"Így csak elképzelések lehetnek. Egy biztos, hogy nem gyógyító céllal végezték, nem tudunk olyan betegségről, amely ilyen beavatkozást igényelne. Előfordulhat, hogy valamilyen sámáni gyógyító rituálé része lehetett, vagy lelki megerősítés, beavatási szertartás" – mondta.
