Kulákbélyeg
Angyal Ádám Unortodox karrier-tanácsadó című írására reagálnék.
„Lehet olyan munkaköröket is vállalni, amelyekhez némi előélet szükségeltetik... Korábban kuláknak, zsírosparasztnak hívták azokat a falusiakat, akik zsebre dugott kézzel is tudtak kaszálni.”
Szíven ütött a kulák szó. Nem vagyok érintett az ügyben, nem saját tisztességemért emelek szót, ezt igazolja az, hogy családunknak annyi földterülete sem volt soha, hogy minden halottnak külön sírhelye legyen.
Egy Pest megyei kistelepülés 20. századi történetét kutatom. A helyi leggazdagabb „kuláknak” 20 hold szántója és 3 hold legelője volt. Semmilyen gép nem volt, ökrökkel szántottak. Aratáskor az asszonyoknak is kellett vágni, sarlóval tették. Ugyan mondja meg nekem, kedves Angyal Ádám: hogyan tudott volna zsebre dugott kézzel kaszálni az ilyen „zsírosparaszt”?
És jött a jóvátétel, amely főleg ezeket a „gazdag parasztokat” sújtotta. Mert kulák volt, neki sokat, nagyon sokat kellett beszolgáltatnia. Annyit, hogy takarmányuk nem maradt azoknak az állatoknak, amelyeket szintén be kellett szolgáltatni a gabona mellett. Ezért lettek ezek a zsírosparasztok kulákok, hogy tőlük még többet lehessen elvenni.
A bélyeg tovább él. A falu vezető emberei, akiknek ősei zsellérek voltak a helyi nagybirtokosnál 1948-ig, ma is elítélőleg beszélnek ezekről a kulákcsaládokról. Már senki nem tudja, miért bűnösök, de bűnösök, az biztos!
Közben elmúlt hatvan év. Még az unokáimnak is ezt az ostobaságot fogják tanítani? Nem szeretném.
Nagy Kasza Ágnes
E-mail
