Genetika: túl a határon
Szinte naponta érkeznek jelentések genetikai felfedezésekről – valós és álhírekről egyaránt –, miközben szaporodnak a jogi, etikai, morális kérdések is. A tudományág a gyors információáramlásnak köszönhetően a szemünk előtt fejlődik. Erről szólt a Közelről adása.
Hatalmas nyilvánosságot kap napjainkban a génkutatás, ami Falus András immunológus-genetikus szerint jót tesz a tudományágnak. Az
MR1-Kossuth Rádió Közelről című műsorábanaz akadémikus kifejtette: a tudomány és a tudomány kommunikációja elválaszthatatlan egymástól, ugyanakkor érthető, értelmes, az embereket partnernek tekintő nyilvánosságra van szükség.Falus András felhívta a figyelmet: a genetika megítélését nem segítik a klónozással kapcsolatos botrányok, fontos azonban hangsúlyozni – tette hozzá –, hogy például az emlősklónozásnak nincs köze a genetikához. „Határok vannak, erre a legszigorúbban nemet kell mondani” – fogalmazott.
Túl a határon
Ezt a határt lépte túl – legalábbis saját elmondása szerint – Severino Antinori olasz csodaorvos, aki azt állította: embert klónozott, három gyermeket is klónozással hozott világra. A hatvanhat éves nőgyógyász-professzor szerint semmi nem lehet akadály, ha valaki gyermeket szeretne, és természetes úton ez nem lehetséges.
Még 2002-ben közölte: ugyanazzal az eljárással, amelyet Dollynál alkalmaztak, három asszonynak segített. Az olasz sajtó számításai szerint az első klónozott gyereknek 2003 januárjában kellett volna megszületnie, de erről hivatalos hír soha nem érkezett. Antinori az érdeklődésekre csak annyit mondott, mind a három gyerek megszületett és jól van. Sőt, 2008-ban azt is bejelentette, hogy kétszáz steril páron kíván segíteni klónozással. Az emberi klónozás Olaszországban is tilos, és a Vatikán bioetikai tanácsa is elítélte, Antinori rendelőjénél viszont hosszú sorok állnak és a gyermektelen olasz párok tőle várnak segítséget.
Jogos kíváncsiság
Falus András műsorunkban elmondta: a szenzációhajhász bejelentések közepette joggal vetődik fel a kérdés mindenkiben: „mi lesz a gyerekeimmel, unokáimmal”. Géntérképet már bárki rendelhet, de messze vagyunk attól, hogy megfejtsük az élet titkát – folytatta a genetikus. A géntérkép olyan, mint egy könyvtár, csak éppen a könyvek háromnegyedének nyelvét még nem értjük. Az elvi lehetőségünk van meg arra, hogy elolvassuk a könyveket – magyarázta.
A tudomány fejlődéséről szólva Falus András megjegyezte: az őssejt-kutatás óriási lehetőség, ugyanakkor az embrió-felhasználás joggal tárgya az etikai vitáknak. Az embrió nem arra való, hogy bőr vagy máj legyen belőle – fogalmazott.
Buktatók és dilemmák
A tudomány rohamos fejlődése számtalan egyéb etikai és jogi kérdést is felvet. Az MR1-Kossuth Rádió londoni tudósítójának összeállítása szerint amióta a brit kormány elrendelte, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel született gyermekeknek joguk legyen megismerni biológiai apjukat, drámaian csökkent a spermadonorok száma. Sokan ugyanis szívesen „segítenek”, de arra nincsenek felkészülve, hogy 18 év múlva felbukkanjon egy vadidegen az életükben, esetleg anyagi, érzelmi támogatást követelve, esetleg szétdúlva családjuk addigi békéjét.
A brit szabályozás tiltja, hogy a sperma- és petesejt donoroknak fizessenek, éppen azért, hogy ki lehessen szűrni azokat, akik ezt csak pénzszerzési forrásnak tekintenék. Ez viszont drámai hiányt eredményezett, így a brit egészségügy kénytelen megszűrni, ki kaphat ingyenesen ilyen kezelést. A 39 évesnél idősebb nők emiatt külföldre utaznak. Európában a spanyol, cseh, szlovén, sőt ciprusi klinikák rengeteg beavatkozást végeznek.
Műsorunk vendége, Falus András hangsúlyozta: egy olyan természettudománytól, mint a genetika, elválaszthatatlan a jog, az etika, a világnézet. A lombikbébi programmal kapcsolatban pedig megjegyezte: az anyai hatás, az édesanya szíve alatt eltöltött negyven hét fontossága, jelentősége egyre inkább előtérbe kerül. És ez már nem genetika.
