Ember az űrben

Jurij Gagarin 1961. április 12-én a bajkonuri kísérleti repülőtérről (a későbbi - róla elnevezett - űrrepülőtérről) indult el a

Szergej Koroljov(1907—1966), a szovjet rakéta- és űrprogram megalapítója által kifejlesztett Vosztok-1 űrhajó fedélzetén. Az első emberes űrutazás 108 percig tartott, Gagarin egyszer kerülte meg a Földet. Útja akkor a szovjet űrkutatás győzelmét jelentette az Egyesült Államokkal folytatott megfeszített versenyben.

De a diadal el is maradhatott volna, ahogyan ez az eddig nyilvánosságra hozott dokumentumokból és a résztvevők és szemtanúk elbeszéléseiből eddig is világos volt. Legutóbb

Borisz Csertokakadémikus, Koroljov munkatársa és helyettese, a program egyik irányítója elmondta, a repülés során tizenegy, különböző súlyosságú váratlan esemény történt, olyan, amire a tudósok, a fejlesztők, a repülés irányítói nem számítottak.

Egy nappal azelőtt, hogy a hordozó rakétát a starthelyre vitték volna, kiderült, hogy Gagarin szkafanderestül és székestül 14 kilóval nehezebb a kelleténél. Az űrhajót sürgősen, egy éjszaka alatt le kellett „fogyasztani” - így megszabadították néhány kábeltől, köztük olyanoktól is, amelyekre az automata repülés során volt szükség. Ennek következtében a repülés alatt alakult ki néhány előre nem tervezett helyzet. A kábelekkel együtt fontos nyomás és hőmérsékletmérőket is eltávolítottak.

A fellövés előtt egy órával kiderült, hogy a Vosztok leszálló egységének a fedele nem zár tökéletesen. Szergej Koroljov útmutatásai alapján a hibát kijavították, Gagarin a tervezett időben startolhatott.

A problémák ezzel nem értek véget. A Vosztok nem az előre kiszámított pályára állt rá – a 230 kilométeres maximális és 180 kilométeres minimális magasság helyet a valóságos pálya földtől való legmagasabb pontja 327 kilométer, míg a legalacsonyabb 181 kilométer volt. A fékező rendszer meghibásodása miatt a leszálló egység nem a kijelölt helyen, Sztálingrádtól (ma Volgográd) 110 kilométerre, hanem 600 kilométerrel arrébb, a Szaratov területi Engelsz város közelében ért földet. Gagarin hét kilométeres magasságban katapultált és ejtőernyővel ereszkedett le, mert akkoriban még nem tudták megoldani a kabin puha landolását. Azonban az amerikaiakkal való versengés bonyolult összetevői miatt az ejtőernyő használatát titkolni kellett, Gagarinnak azt kellett mondania, hogy a kabinban ért földet. Ezért különösen zavaró volt, hogy a világ első űrutazóját nem egy felkészült csapat várta, hanem egy egyszerű erdészné és annak kis unokája látta meg először a mezőn botorkáló szkafanderes alakot.

Pedig nem is egy, hanem két ejtőernyőt használt el. Leszállás közben a pótejtőernyő magától kiesett a zsákjából és kinyílt. Egyébként megeshetett volna, hogy a leszálló kabin nem a szárazföldön, hanem egyenesen a Volga folyóban landol, Gagarin ezt azzal kerülte el, hogy időben kidobta a 30 kiló súlyú „vésztartalékot”, s ezzel módosította a leszálló pályát.

Összességében rengeteg kockázat volt, és a program egyes munkatársai és szakértői csak 50 százalék esélyt adtak a sikerre és Gagarin túlélésére. Nyikolaj Kamanyin tábornok, aki az első űrhajósok válogatását és felkészítését irányította, a fellövés előtt ezt írta naplójában: „Biztos halálra, de örök dicsőségre küldöm Gagarint” – mesélte Csertok.

Csertok a tapasztalatlansággal – hiszen minden először történt! – és a sietséggel magyarázta a hibákat. Ugyanis az a hír járta, hogy az amerikaiak nagyon előre jutottak a maguk űrutazási tervükkel. „A gondolatát sem engedhettük meg annak, hogy az amerikaiak előbb jutnak ki az űrbe. Szörnyen siettünk” – mondta az 1912-es születésű, ma is aktív Borisz Csertok, akit az orosz médiumok az űrhajózás pátriárkájának nevezik.

A program „felelősei” azt sem tudták, milyen hatással lesz a kozmosz az emberre. A közreműködő pszichológusok például meg voltak győződve arról, hogy a Világmindenséggel szemtől szembe kerülő ember elméje megbomolhat. Az automatikusan vezérelt űrhajó irányításába Gagarinnak nem kellett beavatkoznia, így nem is közölték vele azt a kódot, amellyel kézi vezérlésre térhetett volna át, ha az automatika meghibásodik. A kódot egy speciálisan záródó borítékba rejtették. Azt gondolták ugyanis, hogy ha az űrhajós megőrül, biztosan maga akarja az űrhajót vezetni, ezért jó, ha a kézi irányítás pultját blokkolják. Viszont ha eszénél marad, szükség esetén könnyen ki tudja nyitni a borítékot és hozzájut az életmentő 125-ös számsorhoz. De a Vosztok főkonstruktőre megszánta Gagarint, és, mint később bevallotta, még az indulás előtt elárulta neki a kódot.

További fotók:
•

A „földi” Gagarin– a RIA Novosztyi fotóarchivuma

•

27 és 1 nap annakk az embernek az életéből, aki elsőnek látta meg a Földet – a RIA Novosztyi archivumából

További írások Oroszországról az

oroszline.huoldalain