Éhező gyermeklelkek: mindenre képesek a szülői figyelemért
Ha anorexiáról hallunk, általában sovány modellek jutnak az eszünkbe, vagy az őket utánozni akaró nők, akik az elképzelt szépségideálnak szeretnének megfelelni – s nem túlterhelt, érzékeny lelkű, önmagukat kereső, a szülői kontroll ellen tiltakozó serdülők. Pedig már egyre fiatalabb korban jelentkezik az evészavarnak ez a formája, jelezvén: valami nincs rendben otthon.
A szülők, a környezet sokáig nem veszi észre a bajt, pedig a testsúlycsökkenés mellett még számos tünet jelzi, hogy nem egyszerű fogyókúráról van szó. A betegség tagadása jellemző tünet az anorexiánál, ezért a környezetnek kell felismernie, hogy még időben segíteni lehessen. Az ebben szenvedő serdülők gyakran panaszmentesek, sőt első látásra egészségesnek és energikusnak tűnnek. Néhány kérdés után azonban gyorsan fény derül a beteg panaszaira: fáradékonyság, szédülés, rosszullétek, evés utáni teltségérzet, hasi fájdalom, székrekedés, iskolai teljesítményromlás, jelentős hangulatingadozások.
A betegség előrehaladtával az anorexia nervosa alapvető jelenségeire egyéb pszichológiai tünetek is rakódnak, amelyek általában az éhezés következményei. Ilyen az ingerlékenység, a depresszió, a szociális visszahúzódás, a kortárs kapcsolatok megromlása, az étellel és evéssel való túlzott és beszűkült foglalkozás, a romló iskolai teljesítmény és koncentrációs képesség.
A kontroll kérdése az evészavarok központi problémája. Az anorexia nervosában szenvedők gyakran túlkontrollálják magukat, legyőzik egyik legalapvetőbb ösztönüket, az evést. Amennyiben az anorexiát lázadásnak tekintjük, az étel visszautasítása hatásos formája a szülői kontroll, elvárások elleni tiltakozásnak. A nem evés azonban az alacsony önértékelés javítását is célozhatja. A kamaszkor sajátossága az autonómia és identitás keresése. A fiatal páciensekre gyakran jellemző, hogy perfekcionista személyiségek, akiknek nincsenek készségeik az önérvényesítésre, s akik könnyen találnak rá az önéheztetésre, mint az autonómia és identitáskeresés eszközére.
Az étel megtagadása az önuralom és az önkontroll jó érzésével tölti el őket, s jelentősen javul korábban alacsony szinten lévő önértékelésük. A betegséget a karcsúságideál üldözése is előidézheti. Úgy véli, fogynia kell, hogy vonzóbb, tökéletesebb, szerethetőbb legyen, s megerősíti ezt a magatartást, hogy a fogyás elején sokan valóban pozitív visszajelzést kapnak szüleiktől, kortársaiktól.
Néhány tényező hajlamosabbá teheti a fiatalokat a betegségre. Egyéni kockázatot jelenthet az evészavar előtti túlsúlyosság, a cukorbetegség, az érzelmi instabilitás, a negatív önértékelés. Közvetlen kiváltó okok is állhatnak a betegség felbukkanása mögött – ilyen lehet egy szomorú életesemény (haláleset, csalódások, kudarcok). A diétázást kiválthatja mások negatív megjegyzése is: serdülőkorban például nagy jelentőséggel bírhat az osztálytársak gúnyolódása.
A teljes cikket elolvashatja a Mindennapi Pszichológia 2011. 2. számában.
