A tudás kamatozik

A világválság arra is felhívta a figyelmet, mennyire hiányosak a pénzügyi ismereteink. De különféle hazai kutatások is alátámasztják: nehezen igazodunk el a banki fogalmak – THM, betéti kamat, portfólió, alaptőke, lízing, biztosítás, hitelkártya satöbbi – között, másrészt sokszor rosszul mérjük föl a család pénzügyi teherbíró képességét és a kockázatokat. Mindez pedig könnyen vezet rossz döntésekhez, akár eladósodáshoz, amelyből netán már kiút sincsen. Szakértők állítják: a társadalom pénzügyi szemléletének átformálása nyilván nem megy egyik napról a másikra. Ugyanakkor az új pénzügyi kultúra kialakításához mindenekelőtt a fiatalabb korosztályok ismereteinek a megalapozása szükséges.

2011. május 3., 09:12

Nyilvánvaló: ha jól akarunk gazdálkodni a pénzünkkel, először is a „működését” kell megismernünk. A tudatos pénzügyi gondolkodás elsajátítása elsősorban a saját érdekünk: a megfelelő alaptudással már valódi partneri és bizalmi viszonyba kerülhetünk a bankokkal. Nem véletlen, hogy az elmúlt egy-másfél évben az európai uniós országokban, így hazánkban is számos program indult – főként a bankok kezdeményezésére – a társadalom pénzügyi kultúrájának fejlesztésével összefüggésben.

Pénzügyi és oktatási szakemberek egyetértenek abban: a társadalmi szemléletváltáshoz elengedhetetlen, hogy a jövő generációi minél korábban jussanak a megfelelő tudáshoz. Honi kutatásokból kiderül: noha a fiatalabb korosztályok általában tisztában vannak azzal, hogy jövőjük aktív alakításához gazdasági és pénzügyi ismeret is szükséges, ám az ezzel kapcsolatos tudásuk igencsak hiányos. Ha bizonyos pénzügyi fogalmakról esetleg már hallottak is, azokat nem tudják pontosan értelmezni, rendszerezni. Például: a felmérésekben megkérdezett fiatalok szerint az öngondoskodás egyre fontosabb a modern társadalomban, viszont arra már nem gondolnak, hogy megtakarítsanak, előre tervezzenek idősebb korukra, nyugdíjas éveikre.

De a fiatalok többsége leginkább idegenkedik a pénzügyi kérdésektől. Vannak szakértők, akik ezt egyrészt épp az alapvető ismeretek hiányával, mások a pénzügyi információforrásokkal szembeni bizalmatlansággal magyarázzák.

Mindebből pedig az is következik, hogy a fiatalabb korosztályok passzívan viszonyulnak a pénzforgalmi szolgáltatásokhoz. Mondjuk: számlavezetőként általában azt a bankot választják, amelyet a szüleik javasolnak nekik, vagy esetleg a munkahelyük a munkabér átutalása miatt. Kevesebben vannak azok, akik összevetik az egyes pénzintézetek ajánlatait, és az információk birtokában döntenek a számukra legmegfelelőbb szolgáltatóról.

S vajon miként vélekednek a hitelekről az ifjabb nemzedékek? Hozzáállásukat – kutatások szerint – főként a családtól „örökölt” markáns vélemények határozzák meg. Vagy teljesen elutasítóan nyilatkoznak a hitellehetőségekről, vagy azt mondják, el sem tudják képzelni az életüket hitelek nélkül. Tegyük hozzá: a hitelekkel kapcsolatban csakis azoknak a fiataloknak van bármilyen szintű ismeretük, akik egyáltalán már vettek fel hitelt. Ám azért még köztük is jócskán akadnak olyanok, akik nem képesek reálisan felmérni és megítélni az egyes hitelek kockázatait.

De míg a hitelekről legalább van valamilyen fogalmuk – még ha nem is megalapozott véleményük – a fiataloknak, a nyugdíj-előtakarékosságról szinte semmilyen ismerete nincs a 18–30 éves korosztálynak. E pénzügyi lehetőségre még azok sem nagyon kíváncsiak, akik a munkába állás miatt már kénytelenek voltak korábban magán-, most pedig önkéntes nyugdíjpénztárt választani. Érdektelenségük oka vélhetően abban keresendő: a nyugdíjas évekig tartó időszak – a megtakarítások szempontjából – számukra beláthatatlanul hosszú, miközben állandóan változik a nyugdíjrendszer is, és a sokszoros kiszámíthatatlanság miatt fölöslegesnek érzik a hosszú távú tervezést.

A megkérdezett fiatalok többsége egyébként leginkább a médiából szerzi minimális pénzügyi ismereteit, ám válaszaikból az is kiderül: a banki hirdetések mellett igényelnék a bővebb tájékoztatásokat is. A megoldás – mondja mostanában egyre több oktatási és banki szakértő – az lehet, ha a pénzügyi ismeretek oktatása bekerülhetne az alaptantervbe.

Persze nem elegendő a szándék. Másfelől annak megvalósításáig is valamiképpen bővíteni kell az új generációk pénzügyi tudását. Ennek a társadalmi felelősségét felismerve indított néhány bank – köztük a Magyar Nemzeti Bank, az Erste Bank – az elmúlt másfél évben külön oktatási programokat is a magyarországi fiataloknak.

Ilyen az Erste Pénzügyi Kisokos programja is: az erre jelentkező általános és középiskolákban a közeli bankfiókok vezető munkatársai előadást tartanak – osztályfőnöki órák keretein belül – az alapvető pénzügyi ismeretekről. A program sikeres, az érdeklődés folyamatos, ami bizonyítja: valóban nem lehet elég korán kezdeni az efféle tudás megszerzését. (További információk:

www.penzugyikisokos.hu.)

Az Erste másik, Tanulj meg játszva tőzsdézni! programja egyetemistáknak és főiskolásoknak szól. A játék révén személyes tapasztalatokat nyerhetnek a kockázatról, megismerhetik a különféle tranzakciókat, az interneten való kereskedést. Természetesen a program még számos oktatási és információs lehetőséget (országos roadshow, webes oktatások, elemző anyagok) is kínál. Mindezek segítségével a „tudásjátékban” részt vevő diákok könnyedén elsajátíthatják az alapvető befektetési és pénzügyi döntésekhez szükséges ismereteket, amelyeket később persze a gyakorlatban is hasznosíthatnak.

Idén a játékhoz külön

facebookoldaltis nyitottak, ahol a hallgatók gyorsabban érhetik el a szükséges információkat.