Hogy mi van?

Azt állítja a Hír TV-ben Bodacz Balázs
(egy német gyerek-tévéhíradóban közölt, Magyarországgal szemben kritikus rajzfilmre válaszolva egy ellenrajzfilmben), hogy a török és az arab bevándorlók félnek Németországban, őket néha bántják is a szélsőségesek, a náci pártot a német kormány mégse tiltotta be. Továbbá, hogy Németország nagyon hatalmas, ezért például a németek beleszólhatnak, hogy a ciprusiak mire költhetik a pénzüket, pedig Ciprus független.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a török és az arab bevándorlók nem félnek Németországban, épp ellenkezőleg, jóval többen szeretnének ott letelepedni, mint onnan elmenni. A német kormány pedig igenis szerette volna betiltani a náci pártot, csak az alkotmánybíróság ezt megakadályozta. És végül a németek egyáltalán nem szólnak bele, hogy a ciprusiak mire költik a saját pénzüket, kizárólag abba, hogy mire költik a németek pénzét, amit segítségként kapnak. Leülhetsz, Balázska. Egyes. A megbízóidnak pedig egyes alá.

Azt állítja a Fidesz
megalakulásának huszonötödik évfordulója alkalmából kiadott pártközlemény, hogy „a szövetség legfőbb céljai, alapértékei nem változtak. Ma is a munka, a család, az otthon és a nemzet áll a Fidesz értékrendjének középpontjában”.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a Fidesz alapító nyilatkozatában szó sem esett családról és otthonról, de még a munkáról sem: ezek a szavak nem is szerepeltek benne. A nemzet igen, igaz, egy egységes Európa keretein belül. De hol van már az a szabadságharc, az az Európa és az a Fidesz...

Azt állítja a Fidesz
(a Magyar Nemzetben, ezúttal a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány elnökeként és főigazgatójaként, a huszonöt éves Fideszről), hogy „egyfelől ellenfeleinkről a gyakorlatban is bebizonyosodott, hogy alkalmatlanok a kormányzásra, másfelől pedig a kormányképesség hiánya gyakorlati tapasztalatok nélkül is nyilvánvaló”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a szocialista ellenfelekről a gyakorlatban nem bizonyosodott be az alkalmatlanság, hiszen a Horn-kormány stabilizálta és gyors növekedési pályára állította a gazdaságot, az államadósságot hatalmas ütemben csökkentette, az elvesztett ’98-as választásokon pedig a legtöbb szavazatot kapta. A Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány aztán négy év alatt a legnagyobb életszínvonal-emelést hajtotta végre a rendszerváltozás után, végül a Bajnai-kormány kihúzta az országot a példátlanul súlyos világgazdasági válságból. De ha már gyakorlati tapasztalatok sem kellenek a kormányképtelenség megállapításához, ahogy azt a Balog–Gulyás-szerzőpáros gondolja, akkor valóban csak ez maradt nekünk: Fidesz, haza, család. Ámen.

Azt állítja Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter (a Hír TV Péntek 8 című műsorában), hogy „2002-ben úgy adtuk át a kormányt, hogy 3,5 százalék a hiány, 53 százalék az államadósság, ebből lett 2010-re 7 százalék fölötti hiány, és 83 százalék lett a bruttó államadósság”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem úgy adták át 2002-ben, hanem sokkal úgyabbul. Az Eurostat adatai szerint a deficit 2002-ben nem 3,5 százalék volt, hanem 9 százalék, amit csak kis részben magyarázott a Medgyessy-kormány száznapos programjának őszi bevezetése, a fő ok az Orbán-kormány addigi mértéktelen költekezése volt. De az sem igaz, hogy az államadósság aránya a GDP-hez képest 53 százalékot tett ki, az Eurostat ugyanis 55,9 százalékot mért (a Járai vezette Nemzeti Bank pedig még ennél is magasabbat, 56,6 százalékot). Ugyanígy tévedés, hogy a Bajnai-kormány 7 százalékos hiányt hagyott hátra (a Nemzeti Bank 4,8 százalékot jelzett a kormányváltás pillanatában), és az államadósság sem szökött 83 százalékra, hanem csak 81,8 százalék volt az Eurostat szerint. Ahhoz képest, hogy a Fidesz a Gyurcsány-kormányt állandóan a tervezett költségvetési számok meghamisításával vádolja, hogy lehet, hogy ők még visszatekintve sem képesek pontosan közölni a statisztikát?

Azt állítja Kumin Ferenc
nemzetközi médiakapcsolatokért felelős helyettes államtitkár (az M1 Ma reggel című műsorában), hogy amikor Kopits György, a Költségvetési Tanács volt elnöke a The Wall Street Journalben az „alkotmányos csőcselék” uralmáról ír Magyarországon, akkor ebben nem a magyar valóság objektív megfigyelése tükröződik, hanem egyfajta érzelmi beállítottság, ami azzal magyarázható, hogy Kopits elvesztette korábbi magas állását.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a közismerten jobboldali Kopits (akit valóban a Fidesz-kormány rúgott ki a Költségvetési Tanács éléről) nem írt alkotmányos csőcselékről, hanem alkotmányos tömeguralomról – a mob szó tömeget jelent elsősorban –, és arra utalt, hogy az alkotmányos úton megszerzett kétharmados többség bármikor megfoszthatja jogaitól a kisebbséget. Márpedig ennek megengedhetetlen voltára rajta kívül még sokan mások is figyelmeztettek, például Angela Merkel német kereszténydemokrata kancellár, aki nem vesztett el semmilyen állást Magyarországon, és emiatt érzelmi beállítottsága sem gátolja őt a magyar valóság objektív megfigyelésében. De lehet, hogy Kumin nála is okosabb. És objektívebb.