Áttörés: bele tudnak nézni az álmokba
Japán tudósok kidolgoztak egy eljárást, amellyel az alvó agy aktivitását megfigyelve részlegesen rekonstruálni lehet az álomképeinket.
Álmainkat rendszerint élénk vizuális élmények kísérik. Az eddig is tudott volt, hogy az álomlátás során magas aktivitást mutatnak azok a tarkólebenyi agyterületeink, amelyek éberen is a vizuális információ befogadásáért és feldolgozásáért felelnek. Ahhoz azonban, úgy tűnik, a legmodernebb technikák – a valós idejű agyi képalkotásra alkalmas berendezések és az adatözönt szupergyorsan elemző számítógépek – eljöveteléig kellett várni, hogy az álmot mintegy kiolvashassuk az idegsejtek tüzelési mintázatából. Most japán kutatók megtalálták a módját annak, miként lehet számítógépes tanulási algoritmusok segítségével jó hatásfokkal kikövetkeztetni az alvás közbeni agyi aktivitásmintázatból, vajon mit láthat épp álmában a megfigyelt alany – írja az Origo.
Tomoyasu Horikawa és munkatársai funkcionális mágneses rezonanciás képalkotás (fMRI) segítségével rögzítették az alvás korai (a gyors szemmozgás-, vagyis REM-fázis előtti) szakaszában jelentkező agyi aktivitásmintázatokat, és összehasonlították ezeket azokkal a mintázatokkal, amelyeket az agy az ébrenlét során különböző vizuális bemenetek hatására produkál.
A látásélményeket meghatározott hierarchia szerint néhány nagyobb fogalmi körbe csoportosították – pl. bútor, nő, lakás, üzlet, utca, betű stb. –, majd internetes képkeresők segítségével létrehoztak minden fogalmi körhöz kapcsolódóan egy „képtárat”, egyfajta vizuális adatbázist, és egy tanulási algoritmus segítségével elemezték, hogy a különböző fogalmi körbe tartozó képek bemutatása milyen speciális aktivitásmintát eredményez az elsődleges látókéregben. A „betanítás” után a számítógépes program képes volt az álombeli aktivitásminták leképezésével megjósolni, milyen látványokról fog beszámolni az alany, amikor röviddel a megfigyelés kezdete után felébresztik.
A japán kutatók úttörő munkája, amelyet a Science április 4-i száma közölt, először szolgáltat közvetlen bizonyítékot arra, hogy álomképeink megélését hasonló agytevékenység kíséri, mint amikor ébren érnek minket ugyanazok a vizuális benyomások. A technika tökéletesítése elvileg odáig vihet, hogy valakinek ténylegesen beleláthassunk az álmaiba – bár legtöbben valószínűleg mint túlságosan orwelli víziót elutasítanánk, hogy ez a lehetőség valóra váljék.
