71 napig tartott a borzalom
Negyven évvel ezelőtt, 1972. október 13-án, az uruguayi légierő Chilébe tartó repülőgépe pilótahiba és a rossz időjárás miatt az Andok oldalának csapódott. A Fairchild FH-227D típusú turbólégcsavaros gép két szárnya és farka letört, a törzs pedig egy 3600 méter magasan lévő, havas lejtőn állt meg.
A fedélzeten tartózkodó 45 emberből tizenketten a balesetben, további öt súlyos sérült másnap reggel, egy pedig a zuhanástól számított nyolcadik napon halt meg. A gépen a személyzeten kívül főleg egyetemisták, az Old Christians Club rögbicsapat játékosai, illetve rokonok és barátok utaztak, írja az
Index.Az eltűnt gép után indított keresés eredménytelen volt, a mentőcsapatoknak esélyük sem arra, hogy megtalálják a fehér gépet a hóval borított hegyoldalon. Nyolc nap után be is fejezték a keresést, az erről szóló rádióhírt a hegyen rekedt túlélők csapata is hallotta. Mint az Piers Paul Read Életben maradtak című, a túlélőkkel készített interjúk alapján írt könyvében is olvasható, a túlélők körülállták a tranzisztoros rádiót, és a híreket hallgatva imádkozni, vagy zokogni kezdtek. Egyetlen kivétel akadt, Gustavo Nicolich, aki szerint ez jó hír volt, mert így a saját erejükből kellett kiverekedniük magukat a helyzetből.
A balesetet túlélő 27 embernek nem volt könnyű élete. Mivel a gép utasainak sem étele, sem a fagyos időjárásnak megfelelő meleg ruhája nem volt, egy idő után komoly gondot okozott a legalapvetőbb szükségletek kielégítése is. A gépen csak néhány tábla csokoládé, pár üveg bor és néhány csomag keksz maradt, ez a szigorú beosztás ellenére is hamar elfogyott. Hamarosan rádöbbentek, hogy a hegyen halott társaik húsa az egyetlen ehető dolog, és bár mindegyikük vallásos volt, végül egyetértettek abban, hogy a kannibalizmus a túlélés egyetlen módja. Sokan voltak, akik a végsőkig kitartottak, hiszen a halottak nem arc nélküli idegenek, hanem rokonok és barátok voltak.
December 13-án, két hónappal a baleset után indult útnak a három legerősebb túlélő, Nando Parrado, Roberto Canessa és Antonio Vizintin (utóbbi két nappal később visszafordult). Parrado és Canessa egy hétig gyalogolt, míg végre összetalálkozott egy chilei férfival. Három nappal később, december 22-én, a balesettől számított 71. napon helikopter érkezett a roncs mellett maradt 14 emberhez, és másnapra mindannyiukat kimentették.
A mentés után a túlélők még azt mondták, hogy az útra magukkal vitt sajtot ették a baleset után, de egy december 28-án tartott sajtótájékoztatón végül részletesen elmondták, mi történt a zuhanást követő hetvenkét napban. Nem nagyon tehettek mást, mint hogy a halottak húsát egyék, a mentés során készült fényképek egyértelművé tették a helyzetet.
