A kormányzat jövőre azzal számol, hogy az államháztartás hiánya GDP arányosan 2,6 százalék lehet, ami azt jelenti, hogy Magyarország meg fog felelni a maastrichti kritériumoknak, vagyis az eurózóna csatlakozáshoz teljesítendő államháztartási feltételnek - mondta Veres János pénzügyminiszter expozéjában hétfőn a parlamentben, a jövő évi költségvetési törvényjavaslat általános vitájának elején.

A jövő évi költségvetés három és feledik verziója került ma az Országgyűlés elé, sok jót ez a változat sem ígér. Az előterjesztők szerint ez már a legpesszimistább lehetőséget tartalmazza, az ÁSZ szerint viszont még ennél is lehet rosszabb. Egyben azonosak a vélemények: ma jobban élünk, mint jövőre fogunk. A kormány ezermilliárdos válságalappal próbál javítani a helyzeten.

Előző számunkban az oxfordi egyetem gazdaságtörténészét kérdeztük a nemzetközi pénzügyi válságról. Most a London School of Economics közgazdászprofesszora, a németországi gazdasági minisztérium tudományos tanácsadója mondja el véleményét, egyebek mellett arról: a Gyurcsány Ferenc által összehívott „nemzeti csúcs” szükséges lépés ugyan, ám önmagában még nem megoldás. Beszélt a gazdasági kiegyezések csapdáiról is. HERSKOVITS ESZTER interjúja.

„Ez egy ember okozta válság. Loptak, csaltak, hazudtak, hamisítottak, eltitkolták a valóságos tényeket, és mindezt azért tették, hogy minél több pénzhez juthassanak. Vagyis a kapzsiság, a mértéktelenség húzódik meg a mostani pénzügyi válság legmélyebb dimenziójában.” Ezt a véleményét variálgatja leggyakrabban Orbán Viktor napjaink gazdasági válsága kapcsán. A teória igazságtartalmával nem foglalkozunk, téveszmének sem minősítjük. Inkább kérdezünk: valóban megközelíthető a világgazdasági krízis erkölcsi szempontból? Sarokba szorítható-e erkölcsi vádakkal egy kapitalista? S a kisember valóban feddhetetlen? Belátjuk-e, hogy az igazságosabb elosztás nemcsak morális kérdés, de racionális szükségszerűség is? A válaszokat KRUG EMÍLIA kereste.

1825-ben is összejöttek a nemzetünk nagyjai, hogy megvitassák az ország felemelkedéséhez szükséges lépéseket.

A szakemberek a kedvező időjárás miatt a jó szőlőtermés után kiváló minőségű borokat várnak az idén, aminek csak örülhetünk, főleg ha kedveljük a finom nedűt. Űröm viszont a gazdák örömében, hogy a túltermelés és az országot elárasztó külföldi borok miatt nehéz piacot találni, és a nagy felvásárlók országszerte kevesebbet vesznek át és azt is jóval olcsóbban, mint tavaly.

Nagyon számítottak rá, mégsem örültek, hogy megérkezett: a várakozásoknak és a szakértői jóslatoknak megfelelően hét év után ismét recesszióba került az amerikai gazdaság. A lakossági fogyasztás drasztikusan csökken. A pénzügyi válság általános gazdasági válsággá alakulása így már elkerülhetetlen, a kérdés csupán az, milyen mélységű lesz és mennyi ideig tart majd.

A nyomtatott sajtó és az internet harcában bekövetkezett az, amire már számítani lehetett: egy nagy múltú lap beszüntette papíron megjelenő verzióját és csak elektronikus formában lesz elérhető. A nehezedő gazdasági helyzetben, az olvasók számának folyamatos csökkenése és a hirdetési bevételek apadása miatt várhatón egyre több lap kényszerül hasonló lépésre.

A hazánknak adott óriási mentőcsomag sokszorosára lehet szükség, ha más országok is hasonló finanszírozási gondokkal fognak küzdeni, mint mi. A jelek szerint pedig a mostani határozott fellépés ellenére a dominóeffektus működni látszik.

Részben államosítja a legnagyobb amerikai bankokat a washingtoni kormányzat. Ez része az elfogadott mentőcsomagnak, de egyben szöges ellentétben áll mindazzal, amit a korlátlan szabad piac hazájában korábban vallottak. A válság az eddigi gyakorlat átértékelésére kényszeríti az állami beavatkozás gondolatát is ellenző és a verseny teljes önszabályozásában hívő politikusokat is.

A közszférában dolgozó vezetők még a beosztottaiknál is rosszabbul fognak járni jövőre: nem elég, hogy bérüket befagyasztják és nem jár nekik 13. havi fizetés, de prémiumot sem fognak kapni, sőt a tiszteletdíjukat is csökkentik. Igaz, ők minden bizonnyal jobban elviselik majd a szűk esztendőt, mint jóval kevesebbet kereső kollégáik. Hogy a rendelkezés mennyire racionális vagy inkább propagandisztikus, ne firtassuk.

Szinte hihetetlen, de immár harmadik napja száguld a Budapesti Értéktőzsde, tempóját legfeljebb a tokiói tudja követni. Szokatlan, hogy az amerikai indexek inkább stagnálnak, míg máshol általános az emelkedés. A forint, úgy tűnik, megmenekült: a kedd óta tartó folyamatos erősödés nyomán már 253-as szinten áll a euróhoz képest.

Még nincs is nálunk recesszió, a munkanélküliség mégis növekszik. Ennek köze sincs az általános válsághoz, okai a magyar gazdaság belső gondjaiban keresendőek. Ezen a mostani pénzügyi mentőcsomag és a megszorító intézkedések sem segítenek, éppen ellenkezőleg: a növekedés lefékeződése és a várható fogyasztáscsökkenés miatt az álláskeresők száma jövőre törvényszerűen megugrik. Változás csak átfogó reformok végrehajtásával lehetséges.

Alig lehet megfékezni a néhány napja még kimúlni látszó bikát a tőzsdéken, pedig a világgazdaság kilátásai ma sem kedvezőbbek, mint korábban. A feltámadás oka vélhetően az, hogy a mélyrepülések után a befektetők egy része már érdemesnek látja megvásárolni az alulértékeltnek tűnő részvényeket. A magyar piacot az IMF-megállapodás hatalmas összege is segíti: a BUX túllicitálja a tegnapi szárnyalást, a forint pedig visszatérni látszik a racionális szintre.

Velünk akarja elszántságát demonstrálni az IMF és az Unió arra, hogy mindenáron megakadályozza a dominó-effektus beindulását Európában. A nekünk felajánlott mentőcsomag 25 milliárd dolláros keretére ez lehet a logikus magyarázat, mivel ennyi pénzre nyilvánvalóan nem lesz szükségünk. A minden várakozást felülmúló összeg nem csupán hazánknak szól, hanem egyben nyugtató üzenet is a nemzetközi pénzpiacoknak.