Részben államosítja a legnagyobb amerikai bankokat a washingtoni kormányzat. Ez része az elfogadott mentőcsomagnak, de egyben szöges ellentétben áll mindazzal, amit a korlátlan szabad piac hazájában korábban vallottak. A válság az eddigi gyakorlat átértékelésére kényszeríti az állami beavatkozás gondolatát is ellenző és a verseny teljes önszabályozásában hívő politikusokat is.

A közszférában dolgozó vezetők még a beosztottaiknál is rosszabbul fognak járni jövőre: nem elég, hogy bérüket befagyasztják és nem jár nekik 13. havi fizetés, de prémiumot sem fognak kapni, sőt a tiszteletdíjukat is csökkentik. Igaz, ők minden bizonnyal jobban elviselik majd a szűk esztendőt, mint jóval kevesebbet kereső kollégáik. Hogy a rendelkezés mennyire racionális vagy inkább propagandisztikus, ne firtassuk.

Szinte hihetetlen, de immár harmadik napja száguld a Budapesti Értéktőzsde, tempóját legfeljebb a tokiói tudja követni. Szokatlan, hogy az amerikai indexek inkább stagnálnak, míg máshol általános az emelkedés. A forint, úgy tűnik, megmenekült: a kedd óta tartó folyamatos erősödés nyomán már 253-as szinten áll a euróhoz képest.

Még nincs is nálunk recesszió, a munkanélküliség mégis növekszik. Ennek köze sincs az általános válsághoz, okai a magyar gazdaság belső gondjaiban keresendőek. Ezen a mostani pénzügyi mentőcsomag és a megszorító intézkedések sem segítenek, éppen ellenkezőleg: a növekedés lefékeződése és a várható fogyasztáscsökkenés miatt az álláskeresők száma jövőre törvényszerűen megugrik. Változás csak átfogó reformok végrehajtásával lehetséges.

Alig lehet megfékezni a néhány napja még kimúlni látszó bikát a tőzsdéken, pedig a világgazdaság kilátásai ma sem kedvezőbbek, mint korábban. A feltámadás oka vélhetően az, hogy a mélyrepülések után a befektetők egy része már érdemesnek látja megvásárolni az alulértékeltnek tűnő részvényeket. A magyar piacot az IMF-megállapodás hatalmas összege is segíti: a BUX túllicitálja a tegnapi szárnyalást, a forint pedig visszatérni látszik a racionális szintre.

Velünk akarja elszántságát demonstrálni az IMF és az Unió arra, hogy mindenáron megakadályozza a dominó-effektus beindulását Európában. A nekünk felajánlott mentőcsomag 25 milliárd dolláros keretére ez lehet a logikus magyarázat, mivel ennyi pénzre nyilvánvalóan nem lesz szükségünk. A minden várakozást felülmúló összeg nem csupán hazánknak szól, hanem egyben nyugtató üzenet is a nemzetközi pénzpiacoknak.

Válság idején mindenki csodagyógyszert keres, a Greenpeace meg is találta: azonnal le kell mondani a hagyományos energiahordozókról és átállni a megújuló forrásokra. A gondolat jó, a gond mindössze annyi, hogy ehhez sok ezer milliárd dollárnyi beruházás kell. Ennek a fedezetének előteremtéséről a mostani pénzügyi helyzetben sajnos nem ír a környezetvédő szervezet tanulmánya.

Az IMF nem jótékonysági intézmény, az általa nyújtandó tízmilliárd euró körüli kölcsönkeretnek kemény feltételei vannak: drasztikusan csökkentenünk kell a költségvetés hiányát és módosítanunk a jövő évi terv alapszámait. Ezt a kialakult helyzetben egyébként is meg kellene tennünk, de a külső nyomás segíthet lenyeletni a békát a kormánypárttal és az ellenzékkel egyaránt. A válság kikényszerítheti azokat a változtatásokat is, amelyek szükségszerűek, de a politika mindeddig nem merte meglépni.

Többnapos vesszőfutás után levegőhöz jutott a magyar tőzsde és a fornt is. Az előbbit a nemzetközi korrekció nyomja felfelé, az utóbbit elsősorban a küszöbön álló IMF-megállapodás és a hozzá kapcsolódóhiánylefaragási szándék erősíti. A bizalom visszatértéről még messze nincs szó, arról majd akkor beszélhetünk, ha a külföldi befektetők ismét venni fognak magyar állampapírokat.

A reálgazdasági válság első komoly jeleként a zuhanó gépjármű eladások miatt lényegében a világ minden nagyobb autógyára termeléscsökkentést kénytelen végrehajtani, ami leállásokkal és elbocsátásokkal jár. Ez még csak a kezdet, mert a kereslet további csökkenése az egész iparág átalakulását eredményezheti és súlyos munkaerő-piaci gondokhoz vezethet.

A pénzügyi válság fokozatosan terjed át a gazdaság egyéb területeire is. Cikksorozatunk harmadik részében ennek várható következményei közül azt próbáljuk áttekinteni, mire számíthatunk mi itt, a magyar munkaerőpiacon, mely ágazatok szenvedhetik meg legjobban a recessziót. Jobb félni, mint megíjedni - készüljünk fel a nehéz helyzetekre is.

Az IMF és az Európai Unió egy időben siet megsegíteni hazánkat abban, hogy megelőzzük a vészhelyzet kialakulását a hazai pénzpiacokon. A hírek szerint a megállapodás már a hét végén megszületett, és még a héten aláírják az erről szóló dokumentumokat. A kormány bízik abban, hogy a rendkívüli hitelkeret felhasználására nem lesz szükség. Ez a befektetői reakcióktól függ: a hír növelheti a bizalmat, de újabb spekulációkat is elindíthat.

Csodák nincsenek, márpedig az lett volna a csoda, ha a magyar értéktőzsde megússza a kimaradt két kereskedési napon világszerte elszenvedett értékvesztést. Nem ez történt: a BUX ma reggel csaknem tíz százalékos eséssel nyitott, és a két nagyágyú, a Mol és az OTP kereskedését azonnal fel kellett függeszteni. A kilátások még rosszabbak: Tokió negyedszázados mélypontra került, tovább zuhannak az európai tőzsdék is. A forint egyelőre tartja magát.

Negyedszázada nem látott mélyponton nyitott hétfőn a tokiói értéktőzsde: irányadó mutatója, a 225 vezető részvényből számított Nikkei 7568,36 ponton állt a kereskedés kezdetén.

Mind több jel utal a legnagyobb világgazdasági erőcentrumok "mély és szinkronban zajló" recessziójára, amely valószínűleg már az előző negyedévben elkezdődött, áll a legújabb londoni előrejelzésekben, amelyek meredek idei amerikai és euróövezeti jegybanki kamatcsökkentéseket jósolnak. A citybeli elemzők véleménye eltér a magyarországi recesszió esélyeiről, de a magyar devizaadósság-törlesztést a megajánlott külső segítségek ismeretében nem látják veszélyben.

Oroszország a jelek szerint nem adja meg Izlandnak a Rejkjavík által kért négy milliárd eurós hitelt, vagy legalábbis nem az egész kért összeget, Izland pedig a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult pénzért - jelentette az orosz sajtó.

Bár még mindig kevesebbet vásárolunk, mint tavaly ilyenkor, a kiskereskedelmi forgalom elmaradása fokozatosan csökken. A legfrissebb, augusztusi adatok azt mutatják, hogy a reálbérek lassú emelkedése már a fogyasztás alakulásában is érződik. A kilátások azonban a pénzügyi válság miatt nem túl biztatóak, és az sem vigasztal, hogy az Európai Unió egészében hasonló a helyzet, mint nálunk.