A szegények fosztogatása
Igazságtalanok volnánk, ha azt állítanánk, hogy a magyar miniszterelnök egyetlen ígéretét sem tartja be. Itt van például az a korábban többször megismételt kijelentése, mely szerint ő és a kormánya senkit nem hagynak az út szélén.
És ez így igaz! Hiszen kormányra kerülésük óta rendíthetetlen következetességgel rugdossák az árokba az út szélén heverőket. Gondos kormányzati kezek ügyelnek arra is: az árokba kerültek még véletlenül se kapjanak esélyt arra, hogy kikapaszkodjanak a veremből, ahová többségük az önhibáján kívül került. A kormánypártok 2010 óta szisztematikusan húzogatják ki a szálakat a folyamatosan feslő szociális hálóból, vonják meg az emberi létezés feltételeinek utolsó morzsáit is a legszegényebbektől.
Az elmúlt négy évben a Fidesz és bűntársai által készített és elfogadott költségvetések mindegyike újabb és újabb támogatásokat vont el a társadalom leginkább rászoruló, legelesettebb rétegeitől, és tovább gyengítette az egyébként is roskadozó lábakon álló társadalmi szolidaritás intézményeit.
A legvirtuózabb leleményességről éppen a szegények fosztogatásának eszköztárában való jártasság tekintetében tett tanúbizonyságot a kormány. Az egykulcsos jövedelemadótól az áfakulcs emelésén át, a rokkantnyugdíjak és a munkanélküli-segély Európában példátlan mértékű megnyirbálásáig minden kormányzati megszorító intézkedés a legszegényebbeken csattant a legnagyobbat. És a fékezhetetlen agyvelejű gazdasági kabinetnek a jövő évi költségvetés elkészítésekor is támadt egy sor ötlete azzal kapcsolatban, hogyan lehetne tovább sanyargatni a védteleneket. Az állami újraelosztás mérséklését csaknem kizárólag a rászorulóknak juttatott támogatások lefaragásával kívánják elérni. A következő évben tovább csökken a nyugdíjra, táppénzre, rokkantsági és egyéb szociális ellátásokra, segélyekre, családtámogatásra fordítható összeg nagysága, néhány év alatt végleg kivezetik a rendszerből a munkanélkülieknek járó minimális ellátásokat, és a magyar kormány hosszú távon minden munkanélkülit a közmunka gettójába kíván bezárni.
Arról, hogy aki szegénynek születik, annak reménye se maradjon a felemelkedésre, az oktatási rendszer átalakítása gondoskodik. A gimnáziumok és szakközépiskolák számának drasztikus csökkentése, az alternatív iskolák létének ellehetetlenítése legelőször éppen a leginkább rászoruló családok gyermekeit fogja kizárni a társadalmi mobilitás lehetőségeiből.
Napjainkban Magyarországon minden harmadik ember a szegénységi küszöb alatt él, és 2008 óta félmillióval növekedett a szegények száma, miközben a középosztály is folyamatosan csúszik lefelé. Az Eurostat legfrissebb mérései szerint az összes európai ország közül csak az évek óta a gazdasági összeomlás szélén egyensúlyozó Görögországban nőtt jobban a szegénység az elmúlt években, mint Magyarországon. S miközben nálunk évről évre nő a kirekesztettek aránya, a másik három visegrádi országban jelentősen javultak a szegénységi mutatók. Ám a hátrafelé nyilazásban van még hova fejlődnünk: ha elég ügyes a kormány, néhány év alatt Görögországot is magunk elé utasíthatjuk.
