Karácsony Gergely „nemzeti lakógyűlése” behódolás az orbáni politikának

Annyi kritika után, amely Orbán Viktor populista nemzeti konzultációit érte, Karácsony levelezős lakógyűlése csak bizonyíték arra, a politikai ellenzék bedobta a törölközőt, és már csak az orbáni ötletekben hisz a 2024-es választások előtt. Ez nem más, mint politikai Stockholm-szindróma.

2023. június 21., 14:19

Szerző:

„Leckét adtunk demokráciából mindenkinek Magyarországon.” Többek között ezzel a mondattal köszönte meg a rá leadott szavazatokat 2019. október 13-án késő este a Budapest főpolgármesterévé választott Karácsony Gergely. Megválasztása idején Magyarország már túl volt a különböző Orbán-kormányok számtalan nemzeti konzultációján (hol a rezsiről, hol a migrációról), és az azt követő győzelmi jelentéseken is.

Sőt, 2016 őszén a társadalom átélhette az úgynevezett kvótanépszavazást is, ami ugyan megfelelő kampányeszköznek bizonyult a Fidesz-KDNP számára, amellyel az akkor éppen Vona Gábortól és Simicska Lajostól elbitangoló Jobbik-szavazók tízezreit sikerült először integrálnia. Ettől azonban még a kezdeményezés „népszavazásként” értelmetlen volt: az azon résztvevők aránya nem érte el az érvényességhez szükséges 50 százalékot, ráadásul a „migránsozásra” ellenzéki pártok részéről széttartó, az önbizalom hiányáról árulkodó, gyenge és zavaros válaszok születtek csupán.

A kvótanépszavazás turbó-nemzeti konzultációként ugyanarra volt ugyanis jó, mint a többi levelezős konzultáció: a demokratikus intézményrendszert felhasználta annak végletes szétforgácsolására, a választásokat levezénylő intézményekbe vetett bizalom pedig - a kormányzatnak üdvös módon - végképp megrendült az ezeket övező, gyakori gyűlöletkampányok révén.

Karácsony Gergely, főpolgármesteri kampányban és később, főpolgármesterként is élhető alternatívát ígért a jobboldali populista 2010-es évekre, állítása szerint a még létező demokratikus választási intézményrendszer és kampány révén. Ebből az alaphelyzetből 2023-ra, az első Nagy Ellenzéki Összefogás súlyos kudarca után egy évvel eljutottunk oda, hogy a főpolgármester feltett kézzel maga is nemzeti konzultációt hirdetett – Budapestre, méghozzá kampánycélokból.

Aki ugyanis egy percig is elhiszi, hogy a végül a főpolgármester bejelentése szerint is csupán a budapesti választók mindössze 9 százalékát megmozgató Budapesti Lakógyűlés-akciónak bármi más értelme volt, mint az orbáni módszereket másoló választási adatbázis felturbózása, az bizonyosan téved.

Ez már akkor kiderült, ha a kérdéseket megnézzük:

  • Mennyit kellene befizetnie Budapestnek az állami kasszába?
  • Felfüggessze-e a főváros a kormányzati elvonások befizetését vagy inkább csökkentse a BKV járatok számát?
  • Kifizesse-e a kormány azt a 6 milliárd forintot, amit a Lánchídra korábban ígért?
  • Közlekedhessenek-e autók a Lánchídon?

Lehetne persze úgy érvelni, hogy a fővárosi konzultációs kérdések kevésbé propagandisztikusak, és kevésbé foglalják magunkban a választ, mint a kormány leveleiben szokás, ez akár igaz is lehet, hiszen azt még az amúgy nem túl jó állapotban lévő ellenzéki politikusok is sejthetik, nem beszélhetnek ugyanolyan durva módon szimpatizánsaikkal, mint a Fidesz. Ugyanakkor a Budapesti Lakógyűlés kötőerővel nem bíró levelei nem többek, mint a kormányzattól alapvetően lemásolt eszközök arra, hogy a fővárosi kampányelőkészítő emberek megtudják, melyik budapesti lakos (név, cím, e-mail cím, telefonszám) hajlandó önként is visszaküldeni azt Karácsonyéknak, kik alkotják tehát 2024-es táborának „kemény magját". Így pedig ez ugyanúgy egy magát demokratikus eszköznek tekintő hatalmi trükk, ahogyan bármelyik másik rezsi- vagy „migráns”-konzultáció.

Ez nem demokratikus alternatíva, hanem egyszerű meghajlás az orbáni politika eszközrendszere és világképe előtt.

Kísérteties hasonlóságot mutat a Budapesit Lakógyűlés eredményeinek sikerkommunikációja is a hasonló kormányzati akciókkal. A főváros ugyanis a nép szavának, a többség akaratának adja el, hogy a kicsit több mint 136 ezer visszaküldött levél kétharmada megtartaná az autómentes Lánchidat és ellenzi a 2020-ban kivetett kormányzati sarcot, a „szolidaritási adót” is. Ez utóbbi mulatságos eset, ugyanis a fővárosnak most tűnt fel, a választási év előtt kicsivel és két és fél évvel a másik után, hogy ez felháborító és ez ellen minden eszközzel küzdeni kell. Azt viszont még Karácsony Gergely sem várhatja el saját, a Fidesszel és nemzeti konzultációival torkig lévő támogatóitól, hogy az ő levelezős konzultációját meg kritikátlanul szeressék és fogadják el.

De kérdés: ha a demokratikus megújulást egykor megígérő Karácsony Gergely és politikai elvbarátai ennyire veszik komolyan a népképviseletet, demokráciát és miegymást, akkor milyen alternatívái maradnak talpon a képviseleti demokráciában a lassan minden horizontot elfedő orbánizmusnak?

Ha minden, még az autómentes Lánchíd is csupán politikai-kommunikációs termék marad, ha az Alaptörvény által – ugyan súlyosan megszorítva – de még mindig biztosított helyi népszavazási kezdeményezést is levelezéssel váltja fel a fővárosi politikai mikrovilág, akkor felmerül: tulajdonképpen miféle alternatívát is képviselnek a kormányzattal szemben.

Margaret Thatcher brit jobboldali miniszterelnökkel kapcsolatban maradt fenn az anekdota: 2002-ben megkérdezték, jó évtizedet felölelő, és Nagy-Britanniát alapjaiban megváltoztató kormányzása végén, mit tart a legnagyobb elért eredményének. Erre az akkor már leköszönt Thatcher állítólag csak annyit felelt: Tony Blairt és az „új Labourt”. A baloldali eszméket elhagyó, onnan középre és a piacpártiság felé bemozduló „új Labour” mint a saját képre formált ellenzék pedig tagadhatatlanul nagy konzervatív vívmány volt: egy évtizedre zárta be a brit politikai spektrum horizontját.

(Kiemelt kép: Karácsony Gergely sajtótájékoztatót tart a Nemzeti Választási Iroda előtt 2021. július 30-án. Fotó: Karácsony Gergely Facebook-oldala)

Horoszkóp

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.

 

London, 1997. augusztus 31, vasárnap. Hogyan tudtad meg?  Ezt kérdeztük egymástól. Diana és Dodi autóbalesete 25 éve, vasárnap hajnalban történt, amikor az európaiak nagy többsége ágyban volt és aludt.