Árnyékszék, árnyékkormány és gyomorrontás
Van az egynapos gyomorrontás, amin általában könnyedén túl vagyunk, de van amikor a hányás és a hasmenés sem nyújt enyhülést.
„Az élet mérhetetlenül jobb lett, mióta nem próbálom komolyan venni” – így szól a Hunter S. Thompsonnak tulajdonított bon mot. Az ellenzékkel is valahogy így vagyunk. Már azon sem lepődünk meg, hogy a baloldali fellegvárként is ismert Zuglóban a kormánypárt győzedelmeskedett az időközi önkormányzati választásokon. Hab az ellenzéki vereségsorozat tortáján. A választási vereséghez persze az is kellett, hogy az MSZP ne támogassa a közös ellenzéki jelöltet, miközben az úgynevezett szocialistáknak sikerült a korrupciós bűncselekményekkel vádolt Tóth Csabát újraválasztania a párt helyi vezetőjének. A bukás mozaikjának összerakása közben a közéleti gyomorrontás elkerülhetetlen látszik, de a hányás és a hasmenés sem nyújt enyhülést.
Kocsis Máté, a NER-től megszokott, udvarias és a közbeszéd színvonalát olümposzi magasságokba emelő módján ünnepelte a választási autokrácia, másnéven hibrid rezsim jelöltjének győzelmét. A frakcióvezető-ispán szerint a választók szép lassan még a fővárosból is kizavarják a baloldalt. Azt most ne is ragozzuk, hogy az úgynevezett baloldal láthatóan nem létezik Magyarországon, és ezáltal nem is lehet kizavarni a fővárosból. Kocsis úr a maga hasznára hajlítja a valóságot. Az sem kizárt, hogy az úgynevezett ellenzék beváltotta ígéretét: elhagyta a főváros sugárútjait, lement vidékre, ezért nem sikerült a „baloldali fellegvárban” győzedelmeskedni.
„Az igazi rejtély nem ott keresendő, hogy mit nem látunk tisztán, hanem magában a látásban. Hogyan látunk, éppen az a rejtély” – írja Dobosy Antal zen mester egy közismert kóan magyarázatában. Árnyékszék, árnyékkormány ide vagy oda, azt már világosan látjuk, hogy ezekkel nem sikerül, ilyen körülmények között nem sikerülhet – ne legyenek illúzióink.
(Kiemelt képünk illusztráció: Az ellenzéki összefogás eredményvárója a Városligeti Műjégpályán. Fotó: Karancsi Rudolf / 168.hu)
