Miért kapunk a pofánkra?

Egyszerű lenne annyival elintézni, hogy most Brüsszel is kipróbál egy unorthodox megoldást.

Az Európai Unió történetében először ténylegesen húsba vágó szankciót kezdeményeznek egy túlzottdeficit-eljárás eredményeként. Magyarország várhatóan 495 millió euróval (még pár percig 142 milliárd forintnak megfelelő összeggel) szegényebb lesz, mert a folyamatos ígérgetések ellenére 2004-es belépése óta egyszer sem tudta teljesíteni a saját maga által is vállalt 3 százalékos (GDP-arányos) költségvetési hiányt. A pénzek felfüggesztése 2013. január 1-jén lesz hatályos, ha a pénzügyminiszterek tanácsa is jóváhagyja a döntést. (És a magyar kormány az év végéig nem hoz megfelelő intézkedéseket.)

Brüsszelben mértékadó források határozottan cáfolják, hogy az Európai Bizottság keddi döntésének köze lenne a Magyarország elleni másfajta, politikai szintéren zajló eljárásokhoz. Én azonban úgy gondolom, nagyon is van. Nem közvetlenül persze, nem úgy, ahogy összemossák a dolgokat a szánalmasan megnyilatkozó magyar politikusok, akik szerint itten most minket jól megbüntetnek, mert megpróbálunk folyamatosan kiállni a saját érdekeinkért.

De annyiban biztosan, hogy (és mostantól legjobb meggyőződésem ellenére kénytelen vagyok többes számot használni) hazudozunk, képmutatóak vagyunk, kommunikációs trükkökkel hárítjuk el magunktól a felelősséget, pökhendi stílusban próbáljuk bebizonyítani a feketéről, hogy fehér, megjátsszuk az uniós élharcost, s közben úgy beszélünk az EU-ról, mintha már nem is lennénk a közösség tagjai.

„A döntés nem nekünk szól, velünk csak példát akarnak statuálni". Igen? Akkor miért nekünk lesz kevesebb a pénzünk, kedves Varga Mihály?

"Igazságtalanul szőrözik Brüsszel amiatt a minimális különbség miatt, hogy 3 helyett 3,20 százalék lenne a hiányunk." Nem is érti Kovács Zoltán, hogy miért. Hát azért, te szerencsétlen, mert a 3,25 pont 0,25-tel több, mint a 3!

„De másokkal nem ilyen szigorúak" – szól az ellenérv, ami megint csak arra jó, hogy valami sötét összeesküvés képét fesse fel. Lényegében az első évezred végének nyugati portyázásaiért állnak most rajtunk kései bosszút. (Itt jegyzem meg, hogy annak idején a magyar lovasok kedvelt harci módszere volt a színlelt megfutamodás, amelynek segítségével tőrbe csalták az őket üldözőket. Úgyhogy ezt a módszert már ismerik a nyugatiak, Orbán Viktornak valami újat kell majd kitalálnia.)

Másokkal persze, hogy nem ilyen szigorúak, hiszen mások pontosan tudják, hogy hol a határ, van annyi eszük, hogy ha megérettnek látják a helyzetet a példastatuálásra, tegyenek arról, hogy ne ők legyenek az "úttörők". Magyarország a (kizárólag) saját maga által oly nagyra értékelt EU-elnöki ciklusa alatt a fegyelem élharcosa volt, ilyen szempontból hazánk sikereként is értékelhetjük, hogy a közösség adminisztrációja végre nem teszetoszáskodik, hanem él a rendelkezésére álló eszközökkel.

A hasonlóság a kötelezettségszegési eljárások esetében mutatott magyar magatartással szinte kísérteties. Hiába rágja uniós vezető, külföldi és magyar újságíró, mértékadó magyar értelmiségi, blogíró és független szakember a magyar politikusok szájába, hogy másfél éve sárba tiporják a jogállamot és nem csak a szellemiségét, hanem az alkotmányozó többséggel keresztülvert jogszabályokkal a konkrét alapjait is. Tágra nyílt szemmel, sértődötten nyilatkoznak mindig és mindenhol: de hisz a magyar néptől kaptuk a felhatalmazást, de hisz semmi olyat nem tettünk, amire ne lenne példa valahol Európában, legalább egy kis svéd falu önkormányzatánál.

Nem értik és nem értik. És amíg nem értik, addig persze csak a kényszernek, az erőnek engednek. Sokáig tartott, amíg ezt a nyugati politikacsinálók felfogták. Jó néhány kísérletet tettek arra, hogy európai módon, előzetes figyelmeztetéssel jelezzék: nem vezet jóra ez a magyar út. Ezekre mindig az volt a válasz, hogy a szuverenitásunkból nem engedünk. „Nem leszünk gyarmat!"

Hja, ha önök így fogják fel a dolgot... Akkor nem is biztos, hogy ilyen "gyarmatra" szükség van. De legalábbis talán nem kellene hogy részesüljenek a „gyarmatbirodalom" előnyeiből. Tudják, azokból, amelyek miatt Önök összetörték kezüket-lábukat, hogy ide tartozhassanak...