Az orvoslás évszázadai
Bár első látásra semmilyen mögöttes tartalmat nem hordoz, az Oktatás, hagyomány, innováció elnevezésű kiállítás több helyütt is megemlékezik az egyetem névadójáról, Semmelweis Ignácról. Láthatunk itt egy portréfilmet az anyák megmentőjéről, egy porcelán kézmosót az 1800-as évek végéről, és egy Semmelweis szkennert is, amely már a modern idők eszköze. Semmelweis Ignác legnagyobb eredménye, hogy rájött a gyermekágyi láz okára: a boncolást végző orvosok kézfertőtlenítés nélkül vizsgálták a várandós nőket. Az, hogy a kézmosás életeket mentett, ma már evidensnek hangzik, pedig a koronavírus-járvány idején úgy tűnik, ezt újra és újra hangsúlyozni kell. A kiállított Semmelweis szkenner azt mutatja meg, hogy mennyire volt sikeres a kézfertőtlenítés, tehát akad-e még kórokozó a kéz felületén. Ez a kiértékelés pedig egy újabb lépés a lehető legnagyobb fokú kórházi higiénia felé.
A kiállítás persze nem csak a névadóról szól, sőt, középpontjában inkább az egyetem áll, 250 éves történetén vezet végig attól a pillanattól, hogy 1770-ben Nagyszombatban megindult az orvoskar működése, egészen a mostani járványhelyzetig, a 250. évfordulóra készült szájmaszkokkal. A tárlók fölött idővonal fut, amelyen mindenképpen figyelemre méltó, hogy 1895-ig kizárólag férfiak járhattak felsőoktatási intézménybe, ekkortól viszont már nőket is felvettek bölcsészeti, orvosi és gyógyszerészeti képzésre. Két évvel később pedig már felavatták az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilmát. Bár a 14. századig bevált gyakorlat volt, hogy nők is részt vettek az orvoslásban, ez az 1300-as évektől megváltozott, és nem kaphattak önálló orvosi diplomát, egészen a 19. századig. Elisabeth Blackwell volt az első, aki 1849-ben orvosi diplomát szerzett Amerikában, az első magyar orvosnőre viszont még közel ötven évet kellett várni.
A kiállítótér tárlóiban vegyesen láthatunk az egyetem és az orvoslás történetével kapcsolatos tárgyakat, dokumentumokat. Megtekinthető többek közt a vaskos Album Medicorum, az a könyv, amelybe 1770 és 1908 közt feljegyezték a karon végzett orvosok és gyógyszerészek neveit. De látható itt 19. századi intubálókészlet, amellyel gyermekek életét mentették meg, egy nyúlpad, amelyen akkoriban az állatkísérleteket végezték, tábori orvosi készlet, sőt még Korányi Sándor csíptetőszemüvege is. Kifejezetten bizarr az „ikerszörny”, amely egy sziámi ikerpár csontváza, valamint egy diftériás nyálkahártya preparátuma, amelyen világosan látszik, miért hívták a betegséget torokgyíknak: alakja egy gyíkra emlékeztet.
A kiállított tárgyak többségéhez tartozik leírás, ám sajnos ez elég esetleges. Azt például csak találgatni lehet, hogy mire szolgált a 18. században a Woulff palack, és a teljes pompájában kiállított 19. századi röntgengépről sem tudunk meg sokat, azonkívül, hogy nem szabad hozzányúlni. Mindezekkel együtt a Semmelweis Egyetem 250 éves történetét feldolgozó kiállítás jócskán túlmutat önmagán, az pedig, hogy Arányi Lajos itt látható anatómiakönyvének Az átlátszó ember a címe, már-már költészet. / Svébis Bence
(Oktatás, hagyomány, innováció – A Semmelweis Egyetem 250 éve, MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, megtekinthető: 2021. június 30-ig.)
