Sugárveszély: mindent megtesznek azért, hogy életben maradjon

A Juno-misszió 2011 augusztusában indult, hogy kiderítse, hogyan alakult és fejlődött ki a Jupiter. Ötéves utazást követően a várakozások szerint 2016 augusztusában érkezik meg a gázóriáshoz -

A Jupiter hosszú ideje izgatja a kutatók fantáziáját, több okból, az egyedi felszíni képződményektől és összetett időjárási rendszertől kezdve rejtélyes eredetéig és evolúciójáig – mondja Fran Bagenal, a Coloradói Egyetem kutatója és a misszió egyik szakembere.

„Az emberek Galilei óta figyelik a bolygó külsejét, de nagyon keveset tudunk arról, mi rejlik belsejében. A Junót azért küldjük a Jupiterhez, hogy megpróbáljuk felderíteni eredetét és fejlődését, megpróbáljunk magyarázatot találni arra, mennyi víz van ott, milyen a bolygó belseje és milyen a légköre” – magyarázza.

Bagenal a legfrissebb eredményeket az Amerikai Csillagászati Társaság 220. találkozóján mutatja be.

Amint a napenergia-meghajtású szonda pályára áll a Jupiter körül, feltérképezi mágneses és gravitációs mezejét, hogy több információt szerezzen belső szerkezetéről. Különösképpen a bolygó magjának összetételét veszi szemügyre, mely segíthet a kutatóknak összerakni, hogyan alakult ki a Jupiter és a Naprendszer többi része. Jelenleg ugyanis nem biztosak benne, hogy a gázóriás nehéz elemekből álló szilárd maggal rendelkezik-e, vagy teljes egészében gázból áll.

Ahogy a Juno elrepül a bolygó körül, saját mozgása lehetővé teszi, hogy a kutatók lemérjék a Jupiter belső gravitációját és ezek a megfigyelések „elárulhatják nekünk belső tömegének megoszlását, valamint a belsejében mozgó anyag dinamikáját” – mondja Bagenal. Emellett szemügyre veszi majd atmoszféráját, hogy meghatározhassa összetételét, és megpróbálja feltárni, mennyi víz van elzárva a planétában.

Amellett, hogy a Naprendszer legnagyobb bolygója, a Jupiter rendelkezik a legerősebb mágneses mezővel. Ahogy a Juno pályára áll körülötte, megvizsgálja a magnetoszférában lévő töltött részecskéket is. Ahogy pedig áthalad a pólusok felett, méréseket végez a bolygó látványos sarki fényeiről is. „Még sohasem repültünk át ezeken a régiókon, és a Juno ezt megteheti, részletesen feltérképezheti a területeket. Tesztelni tudjuk majd elméleteinket arról, hogyan jönnek létre ilyen sarki fények a földitől annyira eltérő rendszerben.”

Mindez azonban nem lesz egyszerű. Amint megérkezik a Jupiterhez, a Juno erősen elliptikus orbitális pályára áll, hogy elkerülje az egyenlítő közeli erős sugárzási öveket. Készülékeit titánburkolattal védik az intenzív sugárzástól, ám egyéb veszélyek is fennállnak – mondja Bagenal. „Azt reméljük, hogy 33-szor meg tudja majd kerülni a bolygól. Végül áthalad majd a sugárzási öveken, és valószínűleg elhallgat” – teszi hozzá.

Nagyjából egy évig tartó vizsgálódás után a Juno 2017 októbere környékén tér majd le pályájáról. Bár a Jupiter sugárzása állandó veszély, Bagenal bízik benne, hogy a szonda jól teljesít. „Reménykedünk, hogy ’életben marad’. Mindent megteszünk ezért.”