Puszival szippantják be a gombalevest

Hans Schlegel mosolyogva száll ki az autóból, kézszorítása határozott. Sötétkék poló-inget visel, melynek bal oldalán egy embléma díszeleg „STS-122“. Ezzel a misszióval repült a német ESA-asztronauta (European Space Agency) 2008-ban a Nemzetközi Űrállomásra, az ISS-re. Egyik feladatuk az volt, hogy hozzákapcsolják az európai „Columbus“-labort.

Hans Schlegellel a 168óra.hu munkatársa Houstonban, a Lyndon B. Johnson Space Center rakétaparkjában találkozott. Kétrészes interjúnk első részében arról beszélgettünk, mivel és hogyan táplálkozik a legénység a súlytalanság állapotában. Milyen érzés 30 másodperc alatt átrepeszteni Madagaszkár felett és 90 perc alatt körberepülni a világot.

Schlegel Úr, a földi ételek közül mi a kedvence?

Hans Schlegel nevet. Zöldséges egytálétel, néha bécsi szelet.

És 350 kilométerrel a fejünk felett?

Ott változik az ízlés és inkább az erősebben fűszerezett ételeket kívánjuk. Az én kedvencem a garnéla-koktél volt, isteni tormamártással. Ez azonban nagyon kelendő a kollégák körében is, így gyorsan elfogy.

Hogyan fogyasztják a garnélát a súlytalanság állapotában?

Meghámozva, megszárítva és zacskóba forrasztva. Vizet öntünk hozzá és jól meggyúrjuk, hogy a víz és az öntet egyenletesen eloszoljon; 15 perc alatt az egész megpuhul. Ezt követően keresztformában bevágjuk a zacskó tetejét és már lehet is fogyasztani; villával vagy kézzel kihalászni a darabokat.

Jurij Gagarin tubusos menüje 1961-ben a következőket tartalmazta: gyümölcslé, húspástétom és vörös kaviárral töltött batyu.

Ízletesnek hangzik. Ha jól van elkészítve, teljesen mindegy, hogy tubusból vagy zacskóból esszük. Szemre ugyan nem túl vonzó, de praktikus és frissen tartja az ételt. Egyébként a Nemzetközi űrállomáson orosz, amerikai és újabban európai ételválaszték is található. Az oroszok előszeretettel kóstolják meg az amerikai kosztot és fordítva. Mindenki szívesen próbál ki valami újat. Amit azonban kinyitunk, el is kell hogy fogyasszuk. Különben baktériumok nőnének rajta.

Előttünk a pad úgy néz ki mint egy asztronauta-étterem: van itt kávé koffeinnel, tejjel és cukorral vagy éppen azok nélkül. Eperital, sima tea vagy citromos; minden alumínium tasakban. Aztán jönnek a menük: gombaleves, steak, karfiol, zacskóba forrasztva. Ön meg szakadatlanul dicséri, hogy milyen finomak. Remek űrpincér lenne önből.

Ez itt csak a töredéke egy rendkívul sokszínű menünek. Alig van olyan étel, ami ne szerepelne a választékban.

Lenyűgöző!

Fél évvel egy-egy misszió előtt orvosokkal, szakácsokkal állítjuk össze étrendünket: figyelembe vesszük, ki milyen ízt kedvel, de a testsúlyt és az életkort is, hogy a szükséges napi kalóriamennyiség meglegyen. Friss gyümölcsöt is viszünk magunkkal: almát, narancsot. Ezeket azonban az első két napban elfogyasztjuk.

Mit jelentenek ezek a színes pontok a zacskók, tasakok hátoldalán?

A legénység minden tagjának külön színkódja van. Ezek alapján különböztetjük meg az élelmiszereket és a ruháinkat is. Az én jelem a narancssárga volt.

1993-ban repült a Columbia űrsikló fedélzetén először a világűrbe. Mi volt a kedvenc reggelije?

Az itt látható vaníliás-italpor. A tasakot rögzítjük az űrhajó falán, majd egy nyíláson keresztül öntünk hozzá 1/4 liter vizet, amit a folyadéktartóból engedünk. Ezután felrázzuk, pár percet várunk és szívószállal már lehet is inni. Nagyon finom és tápláló.

Mennyi ideig laktat?

Ebédig. Az étkezési időpontjaink hasonlóak a földihez: 8-kor reggeli, 12-kor ebéd és 18 órakor vacsora. A Columbiaval egy tudományos misszión vettem részt, éjjel-nappal folyt a munka, mindenki tizenkét órás műszakban dolgozott. Akkor ettünk, ha megéheztünk. Általában azonban a vacsoránál a legénység együtt van. De ezt ne képzelje kedélyesen európainak. Inkább amerikai: evés alatt még számtalan más dolgot is végzünk.

Mennyi időt fordíthatnak egy étkezésre?

A nagyokra egy órát. Kell is ennyi, hiszen a súlytalanság állapotában minden tovább tart: vizet önteni valamihez, rázni, meggyúrni, vagy a sütőben felmelegíteni. Hogy említsek egy másik példát is: ha már nem kell az olló, amivel mondjuk felvágtam a zacskót, akkor nem tudom csak egyszerűen letenni valahova – el is repülne. Hogy megtaláljam, át kellene kutatnom az egész űrhajót.

Combjukra csatolt tálcával étkeznek?

Úgy is lehet. De inkább az űrhajó oldalára tapasztjuk tépőzárral a tasakokat és igény szerint egyiket a másik után vesszük le.

2008-ban az „Atlantis“-szal másodszor repült fel, akkor az ISS-re. Kedvenc ebédje?

Gombaleves, amilyet itt lát a zacskóban. Vizet kell önteni hozzá, tíz percet várni és kész. Remekül ízesített, egyszerűen mennyei! Szívószállal vagy kanállal fogyasztható.

És ha lecsöppen a kanálról?

Rengeteg trükk van arra, hogyan kapjuk el az ételt. A folyékony gömbbé válik. Mint a labdajátékoknál, gyorsan kiszámítjuk a repülés pályáját és az elszökkent eledel elé lebegünk, kinyitjuk a szánkat és például a gömbbé vált gombaleves belibben. Vagy ha a buborék lassú, akkor utol lehet érni, és egy puszival beszippantani. Majdnem minden űrhajósban ilyenkor felébred a játékösztöne!

Az ISS 28.000 kilométeres sebességgel száguld a világűrben. Érzékelik ezt a félelmetes tempót?

Nem. A sebesség csak akkor tudatosul bennünk, ha lenézünk a Földre és megállapítjuk: 30 másodperc alatt átrepültünk Madagaszkár felett. Vagy már megint Afrika fölött vagyunk és 90 perc alatt megkerültük a Földet. Akkor realizáljuk, hogy igazán repesztünk! De hozzá kell tennem: ez az érzés nem olyan mint amit autóban vagy vonatban érzékelünk. 350 kilométer távolságra a Föld felszínétől, az atmoszférán kívül - tehát szél nélkül - minden lassúnak, nyugalmasnak tűnik.

Egy kis ízelítő ebből az érzésből:

http://www.nasa.gov/externalflash/ISSRG/
itt klikkeljen jobb oldalt az „ISS 360 Tour“-ra. Ha megjelenik egy kis képernyő, akkor annak felső részén az „external 360 Video“-ra. Jó repülést!