Ezért tud a macska a legkisebb résen is átbújni
Ahol a macska feje befér, ott a teste is – tartja a mondás. Tény, hogy a cicák akrobaták, de vajon honnan ered ez a képességük?
Nincs olyan macska, aki ne töltené ki a teret, vagy ne folyna át bármilyen nyíláson. Az ELTE kutatója fejtette meg, honnan tudják megállapítani a macskák, hol férnek át és hol nem – írta meg a National Geographic. Dr. Pongrácz Péter, az ELTE etológusa azt vizsgálta meg, hogy vajon mi módon érzékelik és döntik el a cicák, hogy mekkora hézagon férnek át. Eredményeit az iScience folyóiratban publikálta.
A macska tisztában van a saját testével
Az etológusok szerint ez a fajta testkép-érzékelés sokkal inkább jelzi azt, hogy az adott állatnak van éntudata, mint a természetben nem előforduló tükörteszt. A macskák számára ez különösen fontos lehet, hisz a természetben lesből támadó ragadozóként nagyon is jól kell tudniuk, miféle akadályokat képesek leküzdeni, hol férnek el – különben éhen maradnak.
A macska azért tudja, hogy hol fér át, mert tisztában van a saját teste dimenziójával, vagyis azzal, hogy milyen magas, széles, vagy milyen alakú a teste. A macska teste a rugalmasságot szolgálja, például a kulcscsontjuk kicsike és nem rögzült, így a vállaikat össze tudják húzni. Fontos segítséget jelent számukra az arcuk elején lévő bajusz is, amely a környezetről ad számukra információkat, többek közt pont a hézagok szélességéről.
Dr. Pongrácz Péter a cicák otthonában végzett vizsgálatokat, mivel a macskákat természetüknél fogva nem nagyon lehet laborban vizsgálni, ott egy ajtóra kartonpapírból készített akadályt helyezett a kutató (hasonló módon a fentebbi videóban látotthoz), amelynek a rései különböző szélességűek, illetve különböző magasságúak voltak. A kutató minden egyes eltérő résnél feljegyezte, miként reagál a cica, összesen 30 macskával tudta elvégezni a vizsgálatot.
A megfigyelések szerint a cicák bátran és határozottan közelítették meg a nyílásokat, akkor is, ha azok egészen keskenyek, a macska mellszélességének fele nagyságúak voltak. A kutató elmondta a Science-nek: „Nem lassítottak, miközben átnyomakodtak.
Ilyenkor nem használták a testtudatukat, hanem gyakorlatilag folyadékként viselkedtek.
Akkor váltak óvatosabbá, amikor nagyon alacsony nyílás állt rendelkezésükre – vagyis le kellett lapulniuk az átmászáshoz. A kutató szerint ennek két oka lehet: egyrészt a macska testalkata, anatómiája, mivel nem annyira ügyes, ha kúszni kell, másrészt, hogy ilyenkor feltehetően védtelenebbnek érzik magukat a cicák. Ez a típusú hezitálás arra utal, hogy megfelelő helyzetekben a macska is megmutatja, hogy van testtudata.
Pongrácz szerint a macska számára fontosabbak a rések megítélésében a mentális folyamatok, mint a testkép-tudat, mivel az evolúció során a cica testalkatilag olyanná vált, hogy nagyobb sikert ér el a próbálkozással, mint azzal, ha előre eldönti (ahogy a kutya), hogy átfér-e a résen.
A kutató még egy fontos tényre hívja fel a figyelmet: a macska addig próbálkozik, míg sikerül neki – vagy győz a fizika a biológia felett, a macska pedig belehal. Ezért különösen fontos, hogy gazdiként ne adjunk lehetőséget arra, hogy kihívást jelentő szűk réseken (például bukóablakon) próbálja meg kipréselni magát, mert beszorulhat és megfulladhat.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: tsapenkodg via Pixabay)