Bálnacsontvázra bukkantak a Szaharában
A bálna a legnagyobb vízi állat, egyes példányok csontvázaira azonban a sivatagi homok alatt bukknatak rá, de erre is van magyarázat.
A legújabb felfedezések megerősítik: a Szahara nem mindig volt forró, száraz sivatag, valaha hatalmas tenger borította, sokszínű élet világgal. Nemrég komoly nemzetközi visszhangot kapott a hír tudományos körökben, miszerint a Szahara egyik legismertebb sivatagában, az egyiptomi Wadi al-Hitan („Bálnák völgye”) területén ősi bálna maradványait fedeztek fel. Az ásatáson ráadásul nemcsak egy lelet, hanem több tucatnyi fosszília bukkant fel a homok alól.
Hogyan kerülhetett bálna a sivatagba?
A titokra a geológiai múlt adja meg a választ: a mai Szahara és környező tájak valaha egy sekély beltenger részét képezték. A Nubiai-tenger területe az eocén időszakban, mintegy 40 millió éve uralta azt a vidéket, amit ma már sivatagként ismerünk.
Ezekben a vizekben éltek a primitivebb bálnák, amelyek lassú evolúciójuk során aszimmetrikus koponyával és még végtagok maradványaival rendelkeztek. Ahogy a tenger visszahúzódott, a medence kiszáradt, úgy a korábbi üledékekben megőrződtek a csontmaradványok.
A paleontológusok most komplett vagy közel teljes csontvázakat tártak fel, többnyire a Basilosaurus isis fajból, amelyek nevüket a „baziliszkuszokhoz” hasonló hüllőszerű koponyájukról kapták.
Az állatok kifejlett korukban elérhették a 20 méteres hosszúságot, és egészen jól látszanak a kis, lábnak tűnő hátsó végtagok eredeti helyei, amelyek már nem szolgáltak járásra, de a korai módosulást jelzik.
Egy nemzetközi kutatócsoport modern számítógépes tomográffal vizsgálta meg az egyik kiválóan megőrzött koponyát, ezáltal így fényt derítettek az állkapocs izomzatának komplex szerkezetére is, valamint a hallórendszerük fejlődésére. Ezek jelentős új részleteket árultak el a bálnák evolúciós átmenetéről a szárazföldi emlősöktől a teljesen vízi életmódig.
A lelőhely Egyiptom Fajüm tartományában fekszik, kb. 150 km-rel Kairótól délre. A helyszín része az UNESCO Világörökségi listának, és jelenleg több, mint 400 fosszíliát dokumentáltak itt, köztük bálnák, tengeri tehenek (siréniák) és tengeri krokodilok csontjait.
A leleteket az eocén közepéből–végéből datálták, tehát 37–43 millió évvel ezelőtti korszakból származnak. Ebben az időszakban a tenger szintje magasabb volt, a mai Szahara ugyanakkor még tengermeder volt, ahol ezek az állatok éltek, táplálkoztak és elpusztultak. A tetemek az üledékbe süllyedtek, és fosszíliálisan megőrződtek.
(Fotó: PREAU Louis-Marie / hemis.fr / Hemis via AFP)