Roppant találó szó a cigánysimogató

Zenész családból származik. Hogyan dőlt el, hogy irodalommal akar foglalkozni?

Egyáltalán nem döntés kérdése volt, ez csak úgy jött. Gyerekként is írtam verseket, dalszövegeket, regényt. Sőt gyakran a meséimbe is becsempészek verseket, azoktól érdekesebbek lesznek, s olyan érzelmi állapotokat fejeznek ki, amelyektől megerősödik a próza mondanivalója.

A rendszerváltás előtt szerveződő cigány értelmiségiek – Daróczi Ágnes, Péli Tamás, Bari Károly, Balogh Attila, Choli-Daróczi József, Fátyol Tivadar, Lakatos Menyhért stb. – egyik jeles képviselője. Teljesültek az évtizedekkel ezelőtt kitűzött álmok és célok?

Nagyon kicsi részben. Ha arra gondolok, hogy ma sincsenek intézményeink – úgymint múzeum, galéria, színház, kutatóközpont, iskolák –, elszomorodom. Nem része a tankönyveknek a cigány kultúra és a közös történelmünk, nincs tehetséggondozás és mecenatúra. Nincsenek televízióban látható szakemberek, akik nem kizárólag cigány témák miatt hívnak be, ritkán készülnek cigány témájú játékfilmek, nincsenek olyan szappanoperák, amelyek hitelesen, sztereotípiák nélkül mutatnák meg a cigányság sokszínű életét. Viszont az nagy eredmény, hogy egyre több a tudós fiatal, akik okosan, tudományos ismeretekkel felvértezve fogalmazzák meg az úgynevezett cigánykérdésben rejlő problémákat, és megoldási javaslatokkal is előállnak.

1997-ben jelent meg Soproni Ágnessel közös, Írják le a sóhajtásomat! című interjúkötete. A könyvben körüljárt problémák közül melyik aktuális ma, 2022-ben, és van-e, ami egyszer és mindenkorra a múlté, kigyógyult belőle a társadalom?

Nincs olyan, ami a múlté, ellenkezőleg! Az eltelt 25 évben növekedett a cigányság gondja, például létrejött a Magyar Gárda, megtörténtek a rasszista gyilkosságok, a gyűlöletbeszéd mindennapos, a magyar nacionalizmus megizmosodott. Tragédiaként élem meg, hogy a Mi Hazánk bekerült a törvényhozásba.

A cigány politikusok felelőssége hol van? Tettek azért, hogy javuljon a cigányság megítélése?

Gyengék vagyunk, belső harcokkal terhelve. A cigány a cigányt nem tiszteli, sokkal inkább felnéz a nem cigányra. Sokan sokat próbáltak tenni. Sajnos egy dologban már nagyon asszimilálódtak a roma testvéreink: irigyek, féltékenyek. Rögtön beleállnak abba, aki valami fontosat lép, főképp olyanok, akik életükben egy szalmaszálat nem tettek keresztbe a romák hasznára.

Dolgozott a Magyar Televíziónál, nemzetközi cigány filmfesztivált rendezett Romani Film Fest címen, létrehozta a C-ESZ-FISZ-A kórust, foglalkozott a cigány holokauszttal, a májusban megrendezésre kerülő Cigányzene éjszakája című esemény ötletgazdája, meséket, novellákat, forgatókönyveket, színdarabokat, cikkeket ír, publikál. Erre az értelmiségi szerepre készült, tulajdonképp elégedett?

Amikor megismerkedtem a korábban felsorolt cigány értelmiségiekkel, akkor valami olyasmi fogalmazódott meg bennem, hogy felelős vagyok a népemért, és ebből eredően küldetésem van. Nem teszek nagy dolgokat, csak annyit, amennyit a képességem enged. Egyáltalán nem vagyok elégedett magammal.

Önkritikus maximalista?

Igen, önkritikus és maximalista vagyok.

Cigány értelmiségiek körében kisebb botrányt kavart Háy János Mamikám című kötete. Viták, összezördülések helyett nem célravezetőbb cigányok és nem cigányok között az azonos vélemény és az azonos értékek megtalálása, az együtt- gondolkodás, az összetartozás erősítése?

Jó lett volna, és az lett volna az ideális, ha együtt gondolkodhattam volna a Mamikám írójával. Ehelyett lekezelően válaszolt a véleményemre, s a személyemet sértegette. Igen, az azonos értékek megtalálása volna a fontos, ha a fehér felsőbbrendűség nem törne folyton utat magának, ráadásul úgy, hogy nem is tudnak róla. Roppant találó szó a cigánysimogató. Nem én találtam ki. Ez a szó kifejezi azt a viszonyt, ami gyakran jellemzi a magyar magyar- cigány magyar kapcsolatot.

Cigány felsőbbrendűség nem létezik?

Cigány felsőbbrendűségi érzés létezik a cigányokkal szemben, nagy általánosságban a nem cigányokkal szemben pedig kisebbségi érzés. Csak a nagyon tudatosan gondolkodó képes elvonatkoztatni az emberi gyarlóság diktálta viselkedésmintáktól.

Járhat a származás személyiségalakító erővel, befolyásolhatja, hogyan alakul az élet, és mire lesz érzékeny az ember a nem választott örökségével?

Abszolút alakítja a személyiségét az ember szociális, társadalmi környezete, ugyanis attól függ, hogyan szocializálódik. Befolyásoló tényező a gazdasági helyzet, hogy milyen minőségű és mennyiségű élelmet tudnak biztosítani a szülők, hogy milyen kulturálódási lehetőségeket kap a gyerek. Számít a külső megjelenés: a bőrszín és a ruházkodás. Ezek alapján kapunk visszajelzést magunkról. Ha egy gyereket kicsi korától megkülönböztetnek, ha verbálisan és fizikálisan is bántva van, olyan kisebbségi érzés alakulhat ki benne, amit esetleg csak agresszivitással tud kezelni. De felhajtó erő is lehet, a cigány értelmiségiek nagy részben ilyen reziliens személyiségek.

Mindkét lánya, Fátyol Kamilla és Fátyol Hermina elismert színésznő. Kamilla nemrég kárpátaljai anyákat és gyermekeket segítő előadást állított össze háborús szövegekből a KuglerArt Szalonban. Az ő sikerükben közrejátszhatott az említett felhajtó erő?

A gyerekeim cigány értelmiségiek, művészek mellett nőttek fel. A sokszor hajnalig tartó beszélgetések hatottak rájuk, amelyekből soha nem zártuk ki őket. Hallottak költőket, színészeket verset mondani, muzsikálást, improvizációkat, sokat hallottak a képzőművészetről, a festészetről, filmekről és színházról. Ebben a környezetben felnőve szinte determinált volt, hogy ők is a művészetekben próbálják ki magukat. És persze ez a környezet, s mi, a szülők is elősegítettük, hogy érzékenyek legyenek. Nálunk mindig lakott valaki, sőt egyszerre többen is, olyanok, akiknek az adott élethelyzetükben szükségük volt a mi meleg családi fészkünk megtartó erejére. Óvodában, iskolában csak délig voltak, mert otthon voltam velük. Együtt rajzoltunk, festettünk és együtt találtunk ki meséket is. Soha nem kellett nekik este egyedül elaludniuk, mindig volt mese – még 18 éves korukban is –,, beszélgetés vagy folytatásban regényolvasás. Hogy ettől vagy mástól lettek reziliensek, nem tudom.

Ön is ír meséket, jelent is meg mesekönyve Az álomadás címmel. Aki ismeri a cigányság mesetárát, tudja, milyen színes és gazdag, olyannyira, hogy egy nem cigány író, Kele Fodor Ákos ebből az anyagból merített ihletet a saját mesekönyvéhez, A szív végéhez. Mit gondol, mi adja a cigány mesék erejét?

Vannak a népmesék, s az írott mesék. A népmesék közül engem igazán az eredetmesék foglalkoztatnak. Én is írtam egy eredetmesét, ami végül is a cigányság történetét mondja el a mi narratívánk szerint. Ezek a mesék, akár írottak, akár népmesék, tartalmazzák a klasszikus mesei elemeket, és betekintést engednek a cigányság fantáziavilágába, sztereotípiák nélküli életébe: a küzdelmeikbe, a szokásaikba. Az olvasó azonosulni tud a cigányokkal. Ezért fontos, hogy a gyerekek – akiknek a nézeteit még lehet befolyásolni –, de a felnőttek is azonosulni tudjanak a szereplőkkel. Hogy megértsék, a cigány embereknek ugyanolyan emberi érzéseik vannak, mint másoknak, nem jobbak, nem rosszabbak, és a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Ami nagyon izgalmas mind az írott, mind a népmesékben, azok a nem szokványos asszociációk, a jelzős szerkezetek. És még valami. Az emberek hajlandók azt gondolni, hogy a cigányok áldozatként tekintenek magukra. A meséinkben, ha vannak is áldozatok, a szereplők nem engedik meg maguknak, hogy áldozattá váljanak, küzdenek ellene, s legtöbbször a jóságukkal vívják ki a győzelmet.

Jelenleg milyen munkákon dolgozik?

Van egy megkezdett kísérleti regényem, körülbelül a harmadánál tartok. Ebben három síkon játszódik a történet: a jelenben, a főszereplő múltjában, és az író – vagyis én – is párbeszédbe elegyedik az olvasókkal. Olykor tanácsot kér tőlük, máskor beláttatja velük, hogy még sincs beleszólásuk a cselekményekbe. Egy meseregényem kezdetleges állapotban van, még csak a vázlata van meg. Ebben tündérek segítik a gyerekeket a külső és belső konfliktusaik megoldásában. Elkezdtem megírni ugyancsak mese formájában a hét főbűn és hét erény lehetséges változatait. Ezt is be kellene fejeznem. Mindezeket félretettem egy vígjáték megírása kedvéért. Szeretnék már túl lenni rajta, hogy a többivel foglalkozhassam. Továbbá össze kellene raknom az elbeszéléseimet, a meséimet kötetbe rendeznem.

Mit veszítene a magyar társadalom, ha egy szép napon arra ébredne, hogy az összes cigány eltűnt az országból?

Ez egy nagyon jó kérdés. A magyar társadalom intézményeit cigányok nélkül ellepné a kosz. Amerre csak nézünk, a legtöbb helyen cigányok a takarítók, az aljamunkát végzők, építkezések, utak nem nélkülözhetik a cigányok munkaerejét. De a magyar kultúra is szegényebb lenne a cigány kultúra nélkül. Lássuk be, hogy sok értéket kapott a magyar kultúra tőlünk: a zene és más művészetek területén is, s hozzá kell tennem, hogy a sorsfordító történelmi eseményekben is jeleskedtek a romák. Most csak egyet emelek ki. A romák voltak 1956-ban, akik utoljára tették le a fegyvert november 11-én. Đ